Beszűkülve

Egy ideje gyakrabban járunk felnőtt társaságba Gergővel, és azt vettem észre magamon, hogy ha a beszélgetőpartner nem kisgyerekes és nem a gyereknevelés/gondozás kezdeti nehézségei vannak napirenden, akkor csak makogok. Lehet, hogy nem így van, de ezt érzem és szerintem ez iszonyú gáz.

Ma délután érkezik hozzánk egy srác pizzagolyózni, aki teljesen gyerekmentes és valószínűleg hidegen hagyják a gyerekekkel kapcsolatos témák. Még sosem találkoztunk (azaz egyszer elmentünk egy egyetemi színi előadásra, amiben szerepelt, de az nem ér, mert ezzel az erővel ismerek egy halom színészt), csak Péter elmondása alapján tudok róla dolgokat, nem mondhatom, hogy ismerem. Szegény. Idejön lelkesen és kap egy beszűkült érdeklődési körű, ideggyenge, leharcolt valakit... Na, jó, az nem teljesen igaz, hogy nem is érdekel más a gyereknevelésen kívül, mert nagyon is, de nem tudok hozzászólni érdemben a dolgokhoz. Van véleményem, de azok meg olyan markánsak, hogy legtöbb esetben csak Péternek adom elő őket (vagy éppen itt :D), mert valamilyen szinten még bennem van, hogy nem szeretném, ha elítélően néznének rám csak azért, mert nem úgy vélekedek dolgokról, ahogy egy kisgyerekesnek kellene vagy éppen túl szélsőségesen.

Igen, hajlamos vagyok a szélsőségekre, ezt elismerem. Ezzel együtt a világ nem fekete és fehér nekem, de vannak dolgok, amikkel kapcsolatban nincsenek árnyalatok. (Nem ismerem pl. a teljesen vega fogalmát, mert a vega az vega. Nincs kicsit, nagyon vagy teljesen. Ezt egyébként tegnap kérdezte az étteremben a pincér. A rendelés felvételekor kérdezte (az volt a kérésem, hogy gyors és vega legyen a kaja), hogy teljesen vega legyen-e, mert elvileg van rajta bacon. :D)

Már megint jól elkanyarodtam az eredeti témától és már nem is tudom felvenni a fonalat. Megörökítem inkább azt, hogy úgy néz ki, vége a jó világnak, és ez lesz az általános éjszakai rutin, amit Gergő anyuéknál elkezdett. Tegnap este 7 óra körül értünk haza, fürdetni korán volt (hiába fürdetjük, etetem, altatom Gergőt, ha nincs kellő szürkület/sötét, nem alszik el), viszont jelzett a gyomra, így adtam neki enni. Bealudt. A nap folyamán nem aludt keveset, ugyanis a vendégségbe vezető úton oda és vissza is végig aludt, reggel 10-kor riadtunk fel közösen a nagyágyban... Este 8 után nem sokkal elkezdett nyűgösködni, törölgette a szemét, jeleket küldött azzal kapcsolatban, hogy ő bizony menne aludni. Nem ellenkeztünk. Megfürdettük, elkezdtem etetni, Péter pedig elugrott a Tescoba bevásárolni a hétvégére, hogy legyen mit enni adni a vendégeknek. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, de kicsit azért könnyebbre számítottam. Először elfogyasztotta Gergő, amit az egyik oldalon termeltem, majd azt is, amit a másikban. A kettő között ment a risza (húgom által bevezetett fogalom, amikor a gyermek alvás helyett aktívkodna inkább). Vállra tettem, próbáltam ringatni. Risza. Újra kezdtem az egyik oldal-másik oldal szeánszot. Alig mertem elhinni, amikor beájult. Óvatosan az ágyába tettem, de felriadt. Szokott ilyet, de a következő pillanatban már alszik tovább. Most nem. Megsimogattam a fejét, kapott puszit és kiosontam. Próbálom mostanában az önálló elalvásra szoktatni, több a siker, mint a kudarc. :) Úgy tűnt, működik a dolog, de pár perc múlva éktelen sírásba kezdett. Enni kért. Még jó, hogy mielőtt Péter elindult, elmosta a cumisüveget, így nem kellett sokáig kínoznom Gergőt. (Bennem már nem volt több, ezért fordultam a tápszer felé.) Már alig lötyögött az alján, amikor kiköpte. Risza. Basszus. Vállra tettem, ringattam. Risza. Kérte a maradékot. Odaadtam. Risza. Büfiztettem, ringattam. Risza. Betettem a kiságyba. Fejsimogatás, puszi, kiosonás. A bébiőr felől halk morajok jöttek, semmi sírás. Aztán a morajok is megszűntek. Elaludt. Éljen!

Mehettem volna aludni, de azt választottam, hogy megvárom Pétert. Csendben elpakoltuk a szajrét. Mire mindennel végeztünk, elmúlt éjfél. Gergővel ellentétben engem nem kellett elringatni, aludtam, mint akit agyonvágtak. A hajnali 3.44-es ébresztő fájt. Nem is fájt, inkább megijesztett. Ha nem tudok kezelni egy hirtelen dolgot, abba marok, aki a legközelebb van. Szegény Péter... Elmosattam vele a cumisüveget, végül nem volt rá szükség. Gergő fogyasztott némi táplálékot, majd bealudt. 6-kor kelt ismét. Kezdődhetett a nap. Reggeli után bevittem a nagyágyba cimbizni. Mi aludtunk volna, Gergő részéről ment a risza. Aztán megéhezett. Kapott. Bealudt. Nem tudom, mikor, mert én is. Úgy hallom, most kezd ébredezni. Riasztom Pétert is (együtt alszanak), mert nemsokára kezdeni kell a készülődést az ebédhez, az pedig nem megy, ha Gergőt is nekem kell szórakoztatnom. Alapvetően nincs ellenemre, de most főzni kell.

Szeretem a hétvégéket, főleg, ha hosszúak. :)