Rájöttem, másnál miért van rend és tisztaság, nálunk pedig miért nincs. 3 feltételnek kell teljesülnie és/vagy jelleggel, hogy ne temessen maga alá a házimunka: 1) nincs gyerek (vagy már nagy), 2) valaki vigyáz a gyerekre, 3) valaki más takarít. Mindhárom feltételtől baromi messze vagyok, az első kettőt nem is bánom. Ami pedig a harmadikat illeti... családom férfitagjaira nem számíthatok. Az egyikre a kora miatt, a másikra alapbeállítottság miatt. Idegent nem hívok. Több szempontból sem. Anyut sem. Több szempontból sem. :)
Marad az, hogy lopott 10-20 perc alatt masszírozok valamit a lakáson. Néha elég, de legtöbbször nem. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom összehangolni a dolgokat? Persze, most is takaríthatnék meg pakolhatnék siránkozás helyett, de néha le kell ülni.
Mennyi időnek kell eltelnie, mennyi idősnek kell lennie Gergőnek, hogy megint azt érezzem, van időm a lakást puceválni?
Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolog van, amibe bele sem kezdek, ha nem tudom, hogy több órám van rá. Dobozokat kellene átnézni, de ha kipakolom, vissza is kellene tenni a cuccokat vagy mindjárt a helyére (előbb helyet kellene csinálni), egyik sem olyan dolog, amit eldobok, ha Gergő ébred. Nem tudok úgy élni, hogy félig kipakolt dobozok között kell szlalomozni. Így aztán minden marad ott, ahol átmenetileg helyet találtunk neki. Ez így nem jó. Nagyon nem, de nem tudom, hogy kellene... Kíváncsi vagyok, más hogy csinálja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése