Egyszer kíváncsiságból vettem egy Cserpes Sajtműhely által készített tejfölt a pékségben. Kóstoltam már néhányat, de azt kell mondjam, ilyen finomat még sosem ettem. Minden túlzás nélkül állítom. Azóta kóstoltuk már a joghurtjukat is, az is isteni. Amikor megtudtuk, hogy nyílt egy tejivó, felvettük a feltétlenül megtekintendő helyek listájára. Most végre el is jutottunk. Mondanám, hogy megpihentünk a nagy növénysimogatás közben, de ez így nem teljesen igaz, mert akkor még egyetlen árva növényt sem találtunk, a megpihenés viszont megvolt, mert a keresgélésben is el lehet ám fáradni. :)
Megnéztük a kínálatot, és bár csábítottak a kávék, mégis kettő darab forró csoki mellett döntöttünk, mellé pedig kértünk egy pogácsát Gergőnek. Legközelebb nem úgy megyünk, hogy letolunk előtte fejenként 2 kávét, és akkor majd azt is megkóstoljuk. Most viszont maradt a forró csoki, méghozzá fahéjas tejszínhabbal.
Először a kirakatban lévő asztalt néztük ki, de valaki gyorsabb volt nálunk, úgyhogy új hely után néztünk. Szerintem végül jobban jártunk, mert az emeleten sikerült lecsapni egy korlát melletti asztalra. Péter és Gergő a kanapén ültek, én velük szemben a puffon. Mellettünk két lány beszélgetett fojtott hangon. Az egésznek kávézó hangulata volt, de mégis valahogy más. Valahogy sokkal jobb. Már csak az hiányzott, hogy két sor legyen, ahogy annak idején Salgótarjánban a vásártéri tejboltban (egy sor pénztárhoz a rendelés leadásáért, aztán a másik a fizetést igazoló blokkal a kifli átvételéért), és a blokk felszúrására szolgáló nagy szeg, és akkor teljesen úgy éreztem volna magam, mintha utaztunk volna az időben egy kicsit visszafelé.
Amikor megláttam, hol ülnek a fiúk, azt hittem, hogy csak pár percig fog tartani az idilli állapot, utána Gergő megindul, és felváltva kergethetjük a lépcsőn. Ehelyett békésen üldögélt a helyén, rágcsálta a pogácsát, időnként elhangzott egy hammm, ami azt jelentette, hogy vámolna a tejszínhabból és/vagy a forró csokiból (ilyen kis mennyiségben és ritkán lehet neki), aztán amikor ezzel végzett, elindult a kanapén négykézláb, amíg el nem ért a szomszéd lányokig. Ott mosolygott párat, vigyorgott ezerrel, begyűjtötte az elismerő pillantásokat és szavakat, visszamászott hozzánk, aztán újra a lányokhoz. Először próbáltuk őt visszatartani, de a lányok nem bánták. Kedvesek voltak. Kifoghattunk volna mufurcokat is
Ott lett vége a dolognak, amikor elfogyott a víz a butykosból, és felálltam, hogy elmenjek feltölteni. Akkor Gergő is lemászott a székről, és elindult. Gyorsan összeszedtük a holmikat, és távoztunk. A pogácsát séta közben majszoltuk el, mert nem ette meg az egészet. Azóta sem vagyunk éhesek. :)
Tetszik a hely. Nagyon. Tetszenek az egyszerű, letisztult formák és színek, a rajzok a falakon, a személyzet kedvessége és segítőkészsége. Csak ajánlani tudom bárkinek. Szerintem megyünk még, csak meg kell szervezni, mert nem mellette lakunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése