Ma is meleg van. Nagyon. Gergőre nem is adtam mást, csak egy pelenkát. Kihasználtam, hogy délelőtt még nem süt az erkélyre a nap, és elintéztem a locsolást. Esélyem sem volt arra, hogy egyedül gyorsan letudom, mert amint Gergő nyitott erkélyajtót lát, már rohan is kifelé. Ha beszélünk róla, hozza a szandálját, és magyaráz. :) Úgy, ahogy volt (egyetlen pelenkában) kiengedtem az erkélyre szaladgálni, játszadozni. Ha ketten locsolunk, akkor az a menetrend, hogy először én végiglocsolom az összes virágot és fűszernövényt, aztán Gergő megkapja a kannát, és kiegészíti a munkámat. Víz nélkül újra meglocsolja a növényeket, azaz úgy tesz, mert nem éri még föl. Jelzem, addig van nyugtom. :)
Ma sem történt ez másként. Már mindketten végeztünk a locsolással, éppen teregettem, amikor megjelent a szomszédasszony a saját erkélyén. Végigmentünk az udvariassági mondatokon, miszerint meleg van, nehezen bírjuk, minden ruha sok. Mondtam, hogy Gergőn is azért van a pelenka, mert az azért kell, de legjobb lenne anélkül. Erre megjegyezte, hogy ilyenkor van jó alkalom a szobatisztaságra szoktatásra. Elnyomtam egy nevetést, mert nem akartam bunkó lenni, de nehéz volt megállni. Nem hagyta abba. Folytatta azzal, hogy úgy kell megtanítani a gyereknek a bili használatát, hogy bevisszük magunkkal a WC-be, ráültetjük a bilire, és ellesi tőlünk, mit kell tenni. Jesszus...
Amikor vett egy kis levegőt, közbeszúrtam, hogy még csak másfél éves, nem aggódom a dolog miatt. Azt gondoltam, majd mondja, hogy bocs, akkor nem szóltam, de nem így történt. Közölte, hogy minél korábban jó elkezdeni, mert később már nem fogja a gyerek akarni, mert félni fog attól, ami kijön belőle. Ezek az ő szavai. Igyekeztem nem elkerekíteni a szemem, csak csendben végighallgattam, és elárultam neki, hogy az unokaöcsémet tavasszal kezdte a húgom bilire szoktatni, illetve arra, hogy szóljon, és elég jól megy neki. Szeptemberben lesz 3 éves, megy óvodába, ahhoz viszont kell a szobatisztaság. Ez sem volt elég. Szomszédasszony kötötte az ebet a karóhoz, hogy valamelyik rokongyerekkel későn kezdték el, és szakemberhez kellett vinni, mert félt kakilni. (Ezt megint ő mondta.) Mi van?!
Azt is hozzátette, hogy az ő lánya 1 éves volt, amikor bölcsődébe ment, és már akkor szobatiszta volt. Hát, gratulálok. Nem hiszem, hogy ez verseny lenne. Az most mindegy, hogy egyelőre úgy néz ki, Gergő nem megy bölcsődébe, de ha menne, akkor sem kezdeném el a szobatisztaság nyomatását, mert nem szükséges. Olyan kicsi még, annyi mindent kell egyszerre megtanulnia, hagyjuk már békén olyasmivel, amit még nem szükséges tudnia. Számolni meg írni ne tanítsam? (Jelzem, nem fogom. Ha ő izgul rá, az más, de nem fogom leültetni, hogy most akkor számolunk meg betűket írunk.)
A legszebb az volt az egészben, hogy nem úgy mondta az egészet, hogy képzeljem el, neki az vált be, hogy...., hanem kategorikusan kijelentette, hogy azt úgy kell, ahogy ő csinálta, és ha én nem úgy csinálom, akkor óriási hibát követek el, és lelki problémája lesz a gyerekemnek. Mindezt hihetetlenül csendes, nyugodt hangon mondta, mintha csak azt mesélte volna, hogy kirázta a szőnyeget.
Most komolyan... tényleg stresszelni kell egy másfél éves gyereket a szobatisztasággal, amikor jövőre pont ugyanígy nyár lesz, amikor már valóban időszerű lesz? Szóljatok, ha nincs igazam, de szerintem ez agyrém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése