Kullancs

Gergő aludt egy nagyot délelőtt 10-től délután 1-ig. Azt terveztem, hogy folytatom a gyulai élmények kifejtését, aztán elment az idő a főzéssel és szüttyögéssel, és nem lett belőle semmi. Gergő ugyan már felébredt, ezt mégis meg kell osztanom.

Az ebéd utáni levezető kávé kortyolgatása és ezzel párhuzamosan történő Gergővel való rajzolás közben valami zavarót éreztem a combon hátsó részén. Odakaptam, és meglepve tapasztaltam, hogy mintha valami oda lenne ragadva. Azt hittem, valami vacak, amivel Gergő főzött, de azért megnéztem. Elhűlve láttam, hogy egy kullancs segge áll ki belőlem. Pánik. Mindkettőnknek eszébe jutott a két évvel ezelőtti eset, alaposan megijedtünk. Az szóba sem kerülhetett, hogy én vagy Péter vegye ki, annál jobban be voltunk tojva. A háziorvosom még mindig Salgótarjánban (tudom, tudom, kaptam már elég jelet ahhoz, hogy végre váltsak, de az is idő...).

Eszembe jutott, hogy van nekem orvos ismerősöm, gyorsan fel is hívtunk, nem rendel-e véletlenül a szomszédban (tegnap pont itt volt dolga). Sajnos, nem volt szerencsém, de abban tudott segíteni, hogy elintézte, hogy a kolléganője fogadjon. Kaptuk magunkat, és átszaladtunk. Konkrétan szaladtunk, mert 20 perc múlva Péternek meetingje volt a japán főnökkel (vagy kivel... sosem tudom, ki kicsoda náluk).

Szerencsére a kolléganő doktornő jófej volt. Megértette, hogy miért voltunk betojva, de megnyugtatott, hogy akkor sem lett volna katasztrófa, ha megismétlődik a korábbi eset, mert a penicillin miatt nem kellene abbahagyni a szoptatást. Ez jó, de az még jobb, hogy úgy néz ki, megúsztuk.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy került ide ez a dög. Legutóbb vasárnap voltam füves helyen (strand); az kizárt, hogy 3 napja vegetál egy kullancs, mire megharap valakit. Vagy...?