Szombaton elmaradt az úszás, mert arra mentek be Nóriék (ők tartják az órákat, a helyet bérlik), hogy nem működik a kazán, ezáltal a víz nem elég meleg a gyerekek csobbanásához. Már éppen indultunk volna, tehát mindhárman kipattant szemekkel néztünk a nap elé, úgyhogy gondoltunk egyet, és elfogadtuk anyu hétvégi meghívását. Jó ötlet volt, mert így egyrészt anyu kibabázhatta magát, mi pedig találkozhattunk Betty barátnőmmel és családjával. Van egy édes 8 hónapos kislánya. Gergő olyan nagy volt mellette... :)
Sajnos, nem tudtunk maradni, hiába van Péter szabadságon ma és holnap is, mert ma reggel jelenésünk volt a gyerekorvosnál. Másfél éves vizsgálat, plusz ismétlőoltás. Az oltásról nem ejtenék sok szót. Most sem volt kedvesebb a doktornő, ebből a szempontból ugyanolyan volt, mint eddig. Gergő viszont másképp reagált. Nem az oltásra, az egész vizsgálatra úgy, ahogy van. Eddig is sírt a macerálástól, most viszont rendesen kétségbe volt esve. Riadtan, segélykérően nézett egyikünkről a másikukra. Folyt a könny az arcáról a fülébe. Aja... Apa... Majd' megszakadt a szívem, és akkor még csak a bodyt vettük le róla.
Végül egészen jól sikerült megnyugtatni, a váróban már mosolyogva gyűrögette az ajándékba kapott matricát. Megmérték. Még indulás előtt megbeszéltük Péterrel, hogy nem nyerítünk fel hangosan a számok hallatán. Jól tettük, hogy készültünk rá. Amikor közölte a védőnő (ilyenkor együtt vannak a rendelőben), hogy 10,86 kg, csodálkoztunk ugyan, mert itthon többet mértünk, és azt hittük, elérte a 12 kg-t, de az igazi önuralomra a hosszmérés eredményéhez kellett. 81 cm. Először nem is fogtam föl, annyira nem tudtam ezt a számot semmihez sem kapcsolni. Amikor végre eljutott, nem mertem Péterre nézni, nehogy mindketten felröhögjünk.
Mintegy mellékesen kérdezte vizsgálat közben a doktornő, hogy sokat pisil-e Gergő. Mondtam, hogy igen, mert az gondoltam, ha sokat pisil, az azt jelenti, hogy működik a veséje. A doktornő ábrázatát látva lehervadt a mosolyom. Vészjóslóan kérdezte, hogy sokat is iszik-e. Megkönnyebbülten mondtam, hogy igen, mert azt gondoltam, minél többet iszik, annál jobb, és a doktornő csak azért aggódott, hogy nem pisil-e többet a bevitt vízmennyiségnél. Legnagyobb meglepetésemre nem nyugodott meg, hanem közölte, hogy ki kell vizsgálni. Azt már egészen sötét arckifejezéssel kérdezte, hogy éjszakai is iszik-e, és igenló válaszomra csak összehúzta a szemöldökét. Nem firtattam a dolgot, mert nem akartam kiselőadást hallgatni arról, hogy szoktassam le Gergőt az éjszakai ivásról. Arról pedig mélyen hallgattam, hogy a butykoson kívül én is előkerülök, ha megszomjazik...
Kaptunk beutalót, venni kell vizeletgyűjtő zacskót, azzal becaplatni a kórházba. Nem nagyon érdekel a dolog, és nem azért, mert felelőtlen vagyok, hanem egy nagy hülyeségnek tartom. Tudom, nem én vagyok az orvos, de ilyet még nem hallottam, hogy nyár közepén aggasztó lehet, ha egy gyerek sokat iszik. Ha pedig sokat iszik, akkor sokat is pisil. Azért rápillantottam a beutalóra, mielőtt összehajtottam. A vizsgálat okaként ismeretlen eredetű húgyúti fertőzés van feltüntetve. Mi van?
Este megbeszéltem ezt anyuval, aki ugyan nem gyerekorvos, de orvos. Közölte, hogy a nő nem normális, és akkor még finom volt és nőies. Miután elmondta a véleményét, azt is elmesélte, hogy egy ismerősének a kisfia majdnem 1 liter vizet megiszik éjszakánként, pedig nincs semmiféle fertőzése.
Ha már megkaptuk a beutalót, beszerezzük azt a zacskót, elvisszük a kórházba, aztán megy minden tovább a megszokott kerékvágásban...
Végül egészen jól sikerült megnyugtatni, a váróban már mosolyogva gyűrögette az ajándékba kapott matricát. Megmérték. Még indulás előtt megbeszéltük Péterrel, hogy nem nyerítünk fel hangosan a számok hallatán. Jól tettük, hogy készültünk rá. Amikor közölte a védőnő (ilyenkor együtt vannak a rendelőben), hogy 10,86 kg, csodálkoztunk ugyan, mert itthon többet mértünk, és azt hittük, elérte a 12 kg-t, de az igazi önuralomra a hosszmérés eredményéhez kellett. 81 cm. Először nem is fogtam föl, annyira nem tudtam ezt a számot semmihez sem kapcsolni. Amikor végre eljutott, nem mertem Péterre nézni, nehogy mindketten felröhögjünk.
Mintegy mellékesen kérdezte vizsgálat közben a doktornő, hogy sokat pisil-e Gergő. Mondtam, hogy igen, mert az gondoltam, ha sokat pisil, az azt jelenti, hogy működik a veséje. A doktornő ábrázatát látva lehervadt a mosolyom. Vészjóslóan kérdezte, hogy sokat is iszik-e. Megkönnyebbülten mondtam, hogy igen, mert azt gondoltam, minél többet iszik, annál jobb, és a doktornő csak azért aggódott, hogy nem pisil-e többet a bevitt vízmennyiségnél. Legnagyobb meglepetésemre nem nyugodott meg, hanem közölte, hogy ki kell vizsgálni. Azt már egészen sötét arckifejezéssel kérdezte, hogy éjszakai is iszik-e, és igenló válaszomra csak összehúzta a szemöldökét. Nem firtattam a dolgot, mert nem akartam kiselőadást hallgatni arról, hogy szoktassam le Gergőt az éjszakai ivásról. Arról pedig mélyen hallgattam, hogy a butykoson kívül én is előkerülök, ha megszomjazik...
Kaptunk beutalót, venni kell vizeletgyűjtő zacskót, azzal becaplatni a kórházba. Nem nagyon érdekel a dolog, és nem azért, mert felelőtlen vagyok, hanem egy nagy hülyeségnek tartom. Tudom, nem én vagyok az orvos, de ilyet még nem hallottam, hogy nyár közepén aggasztó lehet, ha egy gyerek sokat iszik. Ha pedig sokat iszik, akkor sokat is pisil. Azért rápillantottam a beutalóra, mielőtt összehajtottam. A vizsgálat okaként ismeretlen eredetű húgyúti fertőzés van feltüntetve. Mi van?
Este megbeszéltem ezt anyuval, aki ugyan nem gyerekorvos, de orvos. Közölte, hogy a nő nem normális, és akkor még finom volt és nőies. Miután elmondta a véleményét, azt is elmesélte, hogy egy ismerősének a kisfia majdnem 1 liter vizet megiszik éjszakánként, pedig nincs semmiféle fertőzése.
Ha már megkaptuk a beutalót, beszerezzük azt a zacskót, elvisszük a kórházba, aztán megy minden tovább a megszokott kerékvágásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése