Péter Álladéknak hívja, én csak Patkánynak. Gergő egyelőre nem fogalmazott meg (számunkra) értelmezhető nevet, hangos ovációval jelzi, ha észrevette. A legutóbbi IKEA látogatáskor szerezte meg magának, azaz megfogta, és nem eresztette. A szerelem azóta is tart. Ma vele aludt el. Igaz, én is szerepeltem az alvóscimbik között, ahogy az Iszi (butykos) is, de ez nem lényeges, mert mindig így van.
Amikor pici volt, nagyon figyeltem, hogy milyen alvóscimbit választ. Gyakorlatilag az összes plüssvackot, amelyiket csak megfogott, olyan szemmel néztem, hogy vajon tudok-e belőle másikat szerezni. Egyik sem lett a kiválasztott.
Már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy az én gyerekemnek nem lesz cipelős-alvós állatkája. Még tetszett is, hogy nem állt be a sorba. Jelzem, semmi bajom az alvóscimbikkel, szerintem aranyosak. Nekem is volt: kisméretű törölköző paradicsommadaras mintával. Anyu szerencséjére nem ragaszkodtam egyhez, hármat-négyet pörgettem. A húgom is. Jó gyerekek voltunk. :)
Még nem mondom, hogy tuti biztos, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a patkány... bocsánat... Patkány lesz a befutó. Nem a kedvenc állatom, de már kezdem megkedvelni. Jobban menne, ha legalább nem fekete lenne... Még figyelem, de ha valóban őt választja, legalább tudom, hol keressem a váltótársa(ka)t. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése