Tegnap letudtuk a kéthetenkénti nagyapás látogatást Gödön, így a szombat és a vasárnap is a rendelkezésünkre áll(t) programügyileg. Mivel ma reggel az úszás is elmaradt (ahogy múlt héten is... elromlott valami a medencében, túl hideg a víz...), semmi sem akadályozott minket abban, hogy megtekintsük, amit még a hét folyamán kinéztem: a növénysimogatót, a Porzó Korzót. Jól hangzott, hogy mindenféle növényeket tapizhat és szagolgathat Gergő büntetlenül. Végignéztük a helyszíneket, és úgy döntöttünk, a Bazilika környékén tesszük le a kocsit, és onnan haladunk a Kristóf tér felé. Hát, majdnem így történt.
Fürgén mozgó szemekkel kerestük a standot, de nem találtuk. Elbizonytalanodtam, hogy hátha még vagy már nincs is ez az egész, de úgy emlékeztem, hogy június végétől augusztusig van, annak pedig kb. a felénél járunk, úgyhogy ezt elvetettem. Kerestük tovább, de nem estünk kétségbe, amikor mégsem találtuk. Mentünk tovább az Erzsébet térre. Ott sem találtuk, viszont Péter talált egy ígéretes kerékpáros standot, aminek a megtekintésével kapcsolatban benyújtotta az igényét. Felvettük a listára. A következő a helyszín a Deák Ferenc tér volt. Simogatásra kirakott növényeket ott sem találtunk, de ha már ott voltunk, betértünk a Cserpes Tejivóba (erről később, mert megérdemel egy külön bejegyzést). A következő állomás a Kristóf tér volt, ahol végre megláttuk a fából tákolt standot pár növénnyel (bazsalikom, kakukkfű, menta, citromfű, kapor, zsálya, koriander, édeskömény, lestyán...). Picit csalódottak voltunk, mert nagyobb valamire gondoltunk, de utólag jobban megnézve a neten látható képeket, nem tudom, mit vártunk. A foglalkozás egyébként elérte a célját: Gergő boldogan szagolgatta a fűszernövényeket, óvatosan simogatta őket. Az sem zavarta különösen, hogy a kapor ki volt száradva. Péter szerint ez azért történhetett meg, mert senki sem fogadta örökbe. Lehet. :) Szegény...
A sikeren felbuzdulva folytattuk az utat a Vörösmarty térre. Vadul forgattam a fejem, nagyon meg akartam találni. Végül sikerül: a Gerbeaud sarkán ficcen len, kender... a többire nem emlékszem. Itt már Gergő nagyon unta a banánt, egyáltalán nem érdekelte, mit akarunk neki mutatni, úgyhogy elindultunk a kocsihoz. Útközben újra megpróbáltuk megtalálni az Erzsébet téri standot, de megint nem sikerült. A kerékpáros cuccot viszont megnéztük közelebbről. Péter teljesen fellelkesült, és nemsokára eltolja oda a bringát, mert néhány szolgáltatást teljesen ingyen kínálnak. Már megérte arra járni. :) A Bazilikánál is szétnéztünk újra, bár Péter szerint bárhol lehet a stand, és ha olyan kicsi, mint a másik kettő, amit megtaláltunk, akkor nem sok esélyünk van megtalálni. Sikerült. :) A Sas utca sarkán pihen. Nem néztük meg, mert Gergő már nagyon nyüsszedt volt, de jegyeztük.
Főhősünk a hazaúton bealudt. Összességében jó volt. Még akkor is, ha az erkélyen ficcenő fűszernövényeim alkalmasabbak lennének egy komolyabb botanikai tanulmányhoz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése