Felemás hét. Egyik fele dögmeleg, a másik őszies-tavaszias. Fő a változatosság. :)
Viharok jötte-mentek, és igaz, hogy csak pár órára, de kellemesen lehűtötték a levegőt. Kánikula idején ezek igazi megváltásnak számítanak.
Imádom az új Tchibo-s kosárkaformáimat. Hetente többször kerül az asztalra ebben sütött valami. Édes vagy sós, az már mindegy.
Gergővel egyre komolyabban lehet kommunikálni. Igaz, hogy néhány szó kivételével még halandzsázik, de azt nagyon. Mindent megért, néha döbbenetesen sokkoló a felismerés. Valamelyik nap bent volt velem a fürdőszobában, amikor zuhanyoztam. Kértem, hogy adja a kezembe a sárga törölközőt. Rámutattam, és mondtam, hogy azt. Megfogta a törölközőt, mondta, hogy azt, és a kezembe adta. Bevallom, meglepődtem. Csak egy ötlet volt részemről, nem gondoltam, hogy tényleg megkapom. És ez csak példa a sok közül. :) (Tudom, éssel nem kezdünk mondatot. :D)
Elmaradt az úszás szombaton. Ez nem jó. Helyette leugrottunk a hétvégére Salgótarjánba. Ez jó.
Hűvösebb van. Tetszik. Azt sem bánom, hogy kifújja belőlünk a lelket a szél. Szeretem. Gergőnek is tetszik. Élvezi, ahogy a göndör fürtjeit borzolja a szél.
Kaptunk tegnap a szomszédlány szülei kertjéből származó nyírségi őszibarackot. Ez így elég hosszú. Legyen inkább isteni őszibarack. Ez rövidebb és tökéletesen fedi a valóságot. Gergő egyszuszra bevágott belőle kettőt, és megcsócsált egy harmadikat is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése