Olyan dögletes hőség van, hogy bár lenne mit írnom, képtelen vagyok összeszedni magam és a gondolataimat. Konkrétan a puszta létezés is nehezemre esik, de ahogy elnézem a család többi tagját, ezzel nem vagyok egyedül. Ma délelőtt jött a védőnő, felöltöztettem Gergőt vendégfogadós ruhába (body+rövidnadrág), de azóta egyetlen pelenkában nyomja, és így is izzad szegény, mint egy ló. Csatakos a haja, gyöngyözik az orra. Alig bírt elaludni, pedig nem kelt reggel későn. Akkor aludt el végül, amikor már nem bírta nyitva tartani a szemét. Meg sem kíséreltem betakarni, csak lerúgja magáról és/vagy felébred arra, hogy melege van. Pár napja már éjszakára sem takarom be (akkor van rajta rövidujjú és -szárú pizsama), az ablakok pedig fixen nyitva vannak, hogy járjon a levegő. Nem nagyon teszi, de ha becsuknám, még rosszabb lenne. Meddig tart ez még? Alapból nem szeretem a nyarat (az egyetlen jó dolog benne, hogy pillanatok alatt megszáradnak a ruhák az erkélyen), így ez már az elviselhetetlen kategóriába tartozik nálam.
Ráadásul Bubu is megbolondult. Időnként úgy dönt, hogy nem szereti a blogspot-ot, és módszeresen ledobálja az összes gépet a wifiről (vagy blokkolja a rendszert, nem tudom). Ez különösen azért nem vicces, mert közben Péter dolgozna. Most is éjjel fejezem be ezt, amikor nem történhet tragédia egy kis ledobás miatt.
Tegnap úgy gondoltuk, jó ötlet lesz felhasználni a kupont, és családilag kivonulni a Külker strandra. Tévedtünk. Rossz ötlet volt. Ha az irdatlan meleg nem lett volna elég, annyi ember nyomult a csöppnyi helyen, hogy alig lehetett lépni. Sikerült találni egy elég eldugott helyet egy kétgyerekes család mellett, azzal nem volt gond. Jó fejek voltak. Talán ez volt az egyetlen pozitívum. Úgy döntöttünk, ebéddel kezdjük a napot, mert Gergő kezdett megéhezni. Nem tudom, mennyit álltunk a sorban, 20 és 30 perc körül saccolom, mindenesetre bőven volt időnk kitalálni, mit szeretnénk. Az eredmény egy olyan rántott cukkíni volt, amin vastagabb volt a bunda, mint maga a zöldség, viszonylag finom saláta, és olajban tocsogó sültkrumpli. Péter nem kért semmit. Neki volt igaza. Szerencsére a saláta legalább friss volt, Gergő számolatlanul pakolta a szájába az uborkát és a paradicsomot.
Mivel a szomszédainknál éppen altatás volt, meg különben is strandolni akartunk, bemerészkedtünk a gyerekmedencébe, azaz abba, ami nem a pancsoló és nem az úszómedence. Nem tudom, gyerekmedencének hívják-e, mert felnőttek is belemehetnek, de olyan sekély, hogy nem tudom másnak nevezni. Gergő élvezte, addig maradtunk, amíg annyira vacogott, hogy egy pillanatra sem hagyta abba. Igaz, hogy hiába fázott, esze ágában sem volt elhagyni a vizet. Jogosan, hiszen ott volt a legjobb. Gondoltuk, a nagy pancsolás után jól bealszik. Rosszul gondoltuk. Talán az zavart be, hogy a strand felé vezető úton aludt valamennyit, vagy a hőség volt rá ilyen hatással, de bármit csináltunk, nem aludt. Péter még a nehéztüzérséget is bevetette, azaz elindította az iPhone-on azt a zenét, amire Gyulán egyszer a második számnál kidőlt, de semmi. Ellenben Péterre hatott a zene, majdnem elaludt, mialatt Gergő bulizott a sátorban. Mondta, hogy szólítsuk nyugodtan Bolyhoskának. :)
A huszadik sikertelen altatási kísérlet után úgy döntöttünk, elmegyünk palacsintáért. Beálltam a sorba, vártam újabb 20-30 percet, majd a rendkívül fásult pultosnő az arcomba vágta, hogy elfogyott. Délután 3 órakor. Értem én, hogy agyatlanul sok ember volt a strandon, és mind enni akart, de könyörgöm... A vezetőségnek tisztában kellett lennie azzal, hogy menyi kupont adtak el, ahogy azzal is, hogy ez a hétvége népszerű lesz (egyrészt a meleg, másrészt a lejárati idő közelsége miatt). Visszakullogtunk a sátorhoz, összepakoltunk, elköszöntünk a szomszédoktól és hazajöttünk.
Ha valaki azt hallja tőlem jövőre -ha egyáltalán lesz ilyen kupon akkor is-, hogy nem tudjuk kihagyni a lehetőséget, és szándékozunk kupont venni, akkor legyen szíves haladéktalanul figyelmeztetni, hogy most azt mondom, hogy ilyet soha többet nem teszünk. Jó lesz nekünk a közeli strand is, ahol valószínűleg több és nagyobb medence van, végső megoldásként Gergő felfújható medencéje.
Érjen véget ez a hőség! Most. Meglágyul az agyam, kicsappan a zsírom...
Ráadásul Bubu is megbolondult. Időnként úgy dönt, hogy nem szereti a blogspot-ot, és módszeresen ledobálja az összes gépet a wifiről (vagy blokkolja a rendszert, nem tudom). Ez különösen azért nem vicces, mert közben Péter dolgozna. Most is éjjel fejezem be ezt, amikor nem történhet tragédia egy kis ledobás miatt.
Tegnap úgy gondoltuk, jó ötlet lesz felhasználni a kupont, és családilag kivonulni a Külker strandra. Tévedtünk. Rossz ötlet volt. Ha az irdatlan meleg nem lett volna elég, annyi ember nyomult a csöppnyi helyen, hogy alig lehetett lépni. Sikerült találni egy elég eldugott helyet egy kétgyerekes család mellett, azzal nem volt gond. Jó fejek voltak. Talán ez volt az egyetlen pozitívum. Úgy döntöttünk, ebéddel kezdjük a napot, mert Gergő kezdett megéhezni. Nem tudom, mennyit álltunk a sorban, 20 és 30 perc körül saccolom, mindenesetre bőven volt időnk kitalálni, mit szeretnénk. Az eredmény egy olyan rántott cukkíni volt, amin vastagabb volt a bunda, mint maga a zöldség, viszonylag finom saláta, és olajban tocsogó sültkrumpli. Péter nem kért semmit. Neki volt igaza. Szerencsére a saláta legalább friss volt, Gergő számolatlanul pakolta a szájába az uborkát és a paradicsomot.
Mivel a szomszédainknál éppen altatás volt, meg különben is strandolni akartunk, bemerészkedtünk a gyerekmedencébe, azaz abba, ami nem a pancsoló és nem az úszómedence. Nem tudom, gyerekmedencének hívják-e, mert felnőttek is belemehetnek, de olyan sekély, hogy nem tudom másnak nevezni. Gergő élvezte, addig maradtunk, amíg annyira vacogott, hogy egy pillanatra sem hagyta abba. Igaz, hogy hiába fázott, esze ágában sem volt elhagyni a vizet. Jogosan, hiszen ott volt a legjobb. Gondoltuk, a nagy pancsolás után jól bealszik. Rosszul gondoltuk. Talán az zavart be, hogy a strand felé vezető úton aludt valamennyit, vagy a hőség volt rá ilyen hatással, de bármit csináltunk, nem aludt. Péter még a nehéztüzérséget is bevetette, azaz elindította az iPhone-on azt a zenét, amire Gyulán egyszer a második számnál kidőlt, de semmi. Ellenben Péterre hatott a zene, majdnem elaludt, mialatt Gergő bulizott a sátorban. Mondta, hogy szólítsuk nyugodtan Bolyhoskának. :)
A huszadik sikertelen altatási kísérlet után úgy döntöttünk, elmegyünk palacsintáért. Beálltam a sorba, vártam újabb 20-30 percet, majd a rendkívül fásult pultosnő az arcomba vágta, hogy elfogyott. Délután 3 órakor. Értem én, hogy agyatlanul sok ember volt a strandon, és mind enni akart, de könyörgöm... A vezetőségnek tisztában kellett lennie azzal, hogy menyi kupont adtak el, ahogy azzal is, hogy ez a hétvége népszerű lesz (egyrészt a meleg, másrészt a lejárati idő közelsége miatt). Visszakullogtunk a sátorhoz, összepakoltunk, elköszöntünk a szomszédoktól és hazajöttünk.
Ha valaki azt hallja tőlem jövőre -ha egyáltalán lesz ilyen kupon akkor is-, hogy nem tudjuk kihagyni a lehetőséget, és szándékozunk kupont venni, akkor legyen szíves haladéktalanul figyelmeztetni, hogy most azt mondom, hogy ilyet soha többet nem teszünk. Jó lesz nekünk a közeli strand is, ahol valószínűleg több és nagyobb medence van, végső megoldásként Gergő felfújható medencéje.
Érjen véget ez a hőség! Most. Meglágyul az agyam, kicsappan a zsírom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése