Nem azért nem írok mostanában, mert nincs miről. Nagyon is lenne, csak nem jutok el a megörökítésig. Mindig van valami, ami képzeletben felkerül a szépazélet listára, de a gyakorlati megvalósítás elmarad. Ahogy az e heti lista is. Elkezdtem, de nem tudtam befejezni, végül úgy döntöttem, nem történik tragédia, ha az egész áttolódik következő keddre.
Két okból jutok ide ritkábban. Az egyik, hogy az utóbbi pár hétben, különösen az elmúlt napokban ezzel baszakodtam. Elnézést a fogalmazásért, de ez a szó tükrözi legjobban. :) Nincs teljesen készen, talán sosem lesz, de nem bánom, mert egyrészt szerintem így is használható, másrészt meg ez egy blog, az pedig sosincs kész. :) Facebook oldal is van, ahogy azt kell. Hogy miért volt erre szükség? Tulajdonképpen nem volt, a világ egészen jól meglenne nélküle, én viszont ezt találtam ki az üzlet fellendítése érdekében, mivel a játszótéri aligismerősök megkörnyékezése, majd kezükbe katalógus nyomása változatlanul távol áll tőlem, és a barátaimat, rokonaimat és üzletfeleimet sem vagyok képes facetoface zaklatni. Így meg itt van(nak) ez(ek), lehet nézegetni, ha valakit érdekel, ha meg nem, mindenki megmenekül a kellemetlen szituációtól. Szentül megfogadom, hogy ezen a helyen nem említem többet, csak a logós link marad kint oldalt. Ennyi.
A másik dolog, hogy Péter egyik haverja felhívta a figyelmét egy Facebook-os játékra. Nem Farmville-típusú (az van még?), semmit sem kell időre ültetni-aratni, ismerősök (szomszédok) gyűjtése sem alapfeltétele a játéknak. Az igaz, hogy nem hátrány, ha több játékostárs van, mert annál többet lehet játszani. :) Konkrétan a SongPop játékról van szó. Nem lehet abbahagyni. :)
Egyébként teljesen jól vagyok/vagyunk. A játszóterezés továbbra sem része a mindennapjainknak, azaz nem a helyi játszótér. Megyünk mindenfelé, amikor mindenki időbeosztása megengedi (értsd: Péter nincs a géphez kötve). Délelőtt és délután kötelező jelleggel erkélymustra pár órán keresztül. Nem Gergőnek kötelező, hanem nekem. Hozza a szandálját, adja a kezembe, mutat az ajtó felé. Nem bánom, mert így legalább tudok locsolni, teregetni, ablakot mosni, nem kell az alvási időre várnom.
Az éjszakákat majdnem végigalussza, egyszer ébred 3-4 óra körül. Az elalvás eltolódott; nem ritkán 10 körül ájul be. Külön bejegyzést érdemel a legújabb esti rutin. Igérem, meg is írom... (Most jut eszembe, hogy még a gyulai nyaralást sem fejeztem be... ajaj...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése