Az élet tulajdonképpen szép

Időnként le kell ülni, és átgondolni, észrevenni, mennyi minden szép és jó dolog van az életben. Még akkor is, ha néha nem érezzük a jelenlétüket. Pontosan ezért van szükség arra, hogy összeszedjük őket. Tudatosítani kell magunkban, hogy léteznek, különben felemészt a sok rossz. Csak el kell kezdeni, az első után már jön a többi, és egyre jobban érzi magát az ember. Tudom. :) Csináltam már ilyet, de mostanában elfelejtettem, milyen jó is ez.

Keddenként szedem össze azokat a dolgokat, amik az előző kedd óta megnevettetek, örömöt okoztak, feltöltöttek, és úgy általában jól éreztem magam tőlük. Nem bontom le napokra. Egyrészt azért, mert nem biztos, hogy tudom már, pontosan melyik nap történt, másrészt nem is fontos. A lényeg, hogy jó őket újra átélni.

Az eheti listám mindenféle fontossági sorrend nélkül:

Saját ágyban aludni. Alapvetően nem volt túl pozitív, hogy a göthősségem miatt nem aludhattam Gergővel, nehogy zavarjam az állandó orrfújással meg köhögéssel, de jó volt kényelmesen aludni hajnalig.

Nátha után újra levegőt kapni. Nincs annál rosszabb, amikor az ember nem jut oxigénhez, én mondom.

Gergő tud orrot fújni. Ez a héten derült ki, amikor gyakran kellett fújni az orrát. Sok orrszívástól mentette meg magát. Ha csak megemlíti valaki a saját vagy Gergő orrát, már fújja is, ha kell, ha nem. Ha papírzsebkendőt zsákmányol, teszi az orrához és fújja. :*

Besütött a nap a nappali ablakán. Az elmúlt napok után kifejezetten jól esett.

Szupermuffin. Nem volt itthon elég tojás, átalakítottam a receptet. Mindenkinek jobban ízlett az eredetinél.

Gergő egyedül ugrik Péter karjába a medence széléről. Ha éppen nekem háttal ül, megfordul, szól, hogy aja, megbizonyosodik róla, hogy látom, és ugrik. Imádom.

Puszit ad és dob. Kérésre és kérés nélkül.

Táncol. Kérésre és kérés nélkül.

Újra jól alszik, nincs gond az esti altatásnál.

Nagymamám almáspitéje, ahogy én sütöm.

Medvehagyma. Medvehagyma. Medvehagyma. Kenyérbe, muffinba, salátába, csak úgy. Olívaolajjal eltéve.

Hirtelen ennyi.