Sarokbaj

Az milyen, amikor az embernek begyullad a sarka? Elég béna, emellett kellemetlen is. Miért pont én kapom ezt is? :(

Tegnap este még semmi bajom nem volt, csak lefekvésnél éreztem, hogy kicsit mintha fájna. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert azt hittem, csak sokat álltam, reggelre jobb lesz. Nem lett jobb. Sőt. Szúrt, lüktetett, nem volt kellemes ráállni, nem is erőltettem. A döbbenet akkor ért el, amikor zoknihúzás közben hozzáértem. Furcsán kemény volt. Gyorsan lehúztam a másik lábamról a zoknit, összehasonlítottam. Egyértelműen látszott a különbség. Odadugtam Péternek is megvizsgálásra, ő megerősítette az észrevételemet, és annyit tett hozzá, hogy a problémás sarok forró. Bakker, tényleg. Pánik. Háziorvos Salgótarjánban (igen, még nem intéztem el), úgyhogy anyu volt az első gondolatom, akit fel lehet ilyesmiért hívni, és valószínűleg tud mondani valami okosságot. Ekkor még csak 7.30 volt, vártam egy kicsit, hogy el tudja indítani a napját a kórházban, és felhívtam. Megijedt, mert az elmondásom alapján sok minden lehet. Kérdezte, hogy van-e rajta seb, megcsípett-e valami, és miután ezeket kizártuk, a következő gondolata az volt, hogy nehogy trombózis legyen. Na, ne... :S Sarokban is lehet trombózis?! Tényleg miért nekem kell minden szépséget megnyernem...? Nyilván az, hogy trombózis is lehet, még nem jelenti azt, hogy biztosan az, úgyhogy egyelőre úgy veszem, hogy nem az, mert nem akarok még jobban megijedni. Telefonos elbeszélés alapján, vizsgálat nélkül anyu sem tudott biztosat mondani, de a biztonság kedvéért Detralexet javasolt és a gyógyharisnyát. Detralex helyett Venoruton van itthon, annak megörült anyu, mert ez lett volna az első ötlete, de mivel vényköteles, a Detralex meg nem, ezért mondta az utóbbit. 2x2 Venoruton. Kibírom. A tavalyi Maripen-kúra után már bármit. Nem is tavalyi, hanem tavalyelőtti. Aztabetegit. :O Mindegy. Venoruton beszedve, eltelt pár óra, amikor mondtam Péternek, hogy anyu utasítására bevettem két szemet. Rámnézett, összehúzta a szemöldökét, és azt kérdezte, hogy anyu tudja-e, hogy V forte-t szedtem be. Rávágtam, hogy persze, de csak azért, mert nem akartam belemenni olyan beszélgetésbe, aminek az a vége, hogy gondolkodás nélkül kapkodom be a gyógyszert, ami egyébként nem igaz. Az igazság az, hogy az esti adag előtt megkérdezem anyut, mennyi legyen.

Azt is mondta anyu, hogy pihenjek. Ezt volt a nehezebb megoldani. Hiába mondta, hogy hagyjam a főzést, mert tegnap óta a hűtőben olvadt a lefagyasztott csirkecomb, muszáj volt ma megsütni. Aztán magamnak is kellett valamit főzni, mert nincs az a sarokgyulladás, ami miatt elrágjak egy csirkecombot... Tehát a nagy pihenésből az lett, hogy reggel 7 órától kb. délig nagyjából 10 percet ültem. Amikor Gergő még ekkor sem akart aludni (délben!), eltört a mécses. Korán kelt, ezáltal én is, és hiába vittem át Péterhez, hogy picit visszafeküdjek, ahogy az utóbbi időben megteszem, ha éjjel nem aludtam jól (vagy egyáltalán nem), 10 perc múlva verte az ajtót, skandálta, hogy aja. Nem volt mese, csatlakoztam hozzájuk. Azt gondoltam, majd jól bealszik 10 óra körül, de esze ágában sem volt, ahogy 11-kor sem, de még délben nem nagyon. Ebédelt, rátolt egy kis grízes pudingféle csemegét, és csak azután láttam, hogy laposabbakat pislog a szokásosnál. Az ölemben aludt el. A kanapén. Rámcsatlakozva. Szerencsére minden gond nélkül bevittem a szobájába, azóta alszik. 2,5 órája. Ez jó. Azóta ülök a kanapén, pöcögtetem a billentyűzetet, a lábam felpolcolva. Nem tud érdekelni a lakás. Délelőtt már megvolt a mosás-teregetés kombó, a mosogatógépet is elintéztem, csak ki kellene pakolni, de azt most nem. Megvár... Pihenek végre, mert megérdemlem, meg azért, mert muszáj, ha nem akarok lesántulni.

Szombaton esküvőre megyünk Mohácsra. Előtte még úszás. Nagyon remélem, hogy addigra megjavul a sarkam, különben álom lesz a kocsiút...