 |
| Nem ez a méret volt, de csak ilyet találtam. |
Az első időszakban történt, amikor még nem nagyon jártam el Gergővel bevásárolni, hanem Péterre hagytam ezt a nemes feladatot, hogy egyszer egy ilyen csomaggal állított haza. Nem szándékosan, csak sietett. A húgom mondta, hogy a Tesco-s pelenka egész jó, ezért gondoltuk, hogy megpróbáljuk. Gyorsan kiderült, hogy nem pont ezt akarta Péter megvenni, és nem is ezt javasolta a húgom. Ha már így alakult, kipróbáltuk, de gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem került be több ilyen csomag a lakásba.
Fogásra sem tetszett. Zörgött, kellemetlen műanyagos tapintása volt. Nem volt nehezebb feladni Gergőre, mint a többit, ilyen szempontból nem volt vele gond, de valahogy nem tetszett. Csúszott rajta az összes kisruha. Természetellenes volt. (Értem én, hogy a pelenka maga természetellenes, de most ebbe nem mennék bele.) Olyan érzésem volt, mintha egy Ágnes pelenkát erősítettem volna Gergő fenekére nylonzacskóval. :/
Figyeltem Gergő bőrét, de nem lett tőle semmi baja. Nem úgy nekem. Durván bedurrant tőle az ekcémám; hámlott és viszketett a kezem bőre, de még a szemhéjam sem volt az igazi. Félretoltam a műremeket, és ráraboltam a megszokott márkára. Péter viszont úgy gondolta, hogy ha már megvettük, használjuk el, úgyhogy naponta párszor ő pelenkázta Gergőt, hogy ráadhassa ezt a borzalmat. Alig vártam, hogy elfogyjon, de mivel az esetek nagy többségében én nyertem meg a pelenkázást, igen lassan apadt a csomag tartalma.
Jobban belegondolva lehet, nem is a pelenkára magára voltam allergiás, hanem a ragasztószalagra, amivel rögzítettem szegény Gergő testére. Egy rugalmatlan, kemény, széles, gyerekkoromból visszaköszönő celluxdarab. Azt hiszem, ez volt a legrémesebb az egészben. Ja, nem is... a minta. Ügyes próbálkozás, de a színesen mosolygó tengeri herkentyűk sem tették vonzóbbá.
Soha többet ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése