4 hónappal ezelőtt új jelentést kapott minden hónap 9. napja: amikor elérkezünk valamelyikhez, Gergő egy hónappal idősebb lesz. Ma a negyedik kilencedikéhez érkeztünk. Még kétszer ennyi és 1 éves lesz. Atyaég!
Úgy jött ki, hogy pont a mai napra kaptunk időpontot az esedékes oltásra. Azaz nem is időpontot kaptunk, csak annyit, hogy menjünk be. Egyrészt rutinosak vagyunk, másrészt Gergő a maga 4 hónapjával már nem tartozik a legkisebbek közé :), így igyekeztünk 8 előtt odaérni, hogy ne mi legyünk az utolsók. Sikerült. Olyannyira, hogy a váróban egyetlen kismamát találtunk, aki a védőnőre várt. Már kezdtem azt hinni, nem jó napon mentünk, amikor megjelent a doktornő.
Ismét futószalag volt, ezen már meg sem lepődtem. Akkor viszont kicsit összehúztam a szemöldököm, amikor olyan finom és óvatos mozdulattal nyomta le Gergő nyelvét, hogy megnézze a torkát, ahogy egy favágó tette volna. Gergő megijedt, lebiggyedt a szája és sírni kezdett. Értem én, hogy sietni kell (amikor behívtak, még csak egyetlen kislány volt rajtunk kívül az anyukájával...), de nem lett volna semmivel hosszabb, ha a mozdulat közben szól két jó szót Gergőhöz. Szegénykém hirtelen egy fémlapot talált a szájában, ami ráadásul hideg volt. Mire megnyugtattam, jött az oltás. Úgy sírt, hogy majd' megszakadt a szívem, de a váróban már úgy mosolygott egy 2 hónapos babára, mintha nem történt volna odabent semmi.
Milyen picike volt a 2 hónapos baba! :) Gergő egészen nagynak tűnt mellette. Nem bírtam ki, muszáj volt szóba elegyedni velük, pedig nem vagyok az a kórházban/rendelőben/buszon/vonaton ismerkedős fajta, de jófejnek tűntek a szülők. Utánunk nem őket hívta be a doktornő, és még legalább kettőnek szólt, hogy készüljön, pedig azok a gyerekek már jártak :S Ennyit arról, hogy a piciket behívják soron kívül.
Megkérdeztem, hogy lehet-e már babaúszásra menni. Úgy rávágta a doktornő, hogy Persze!, mintha nem ő jajveszékelt volna legutóbb, hogy nehogy úszni vigyük Gergőt, mert nincs rajta elég zsírpárna, akkor pedig megfázik. Néha azt érzem, hogy nincs képben. Nem az, hogy nem emlékszik mindenre, hanem mintha egyáltalán nem tudná, mi történt az elmúlt 4 hónapban. Értem én, hogy sok a gyerek, de a védőnőnek ugyanannyi, ha nem több, mégis mindig tudja, mi a helyzet. Mindegy, már nem váltunk gyerekorvost, csak néha kipuffogom magam. Szerencsére maximum havonta kell menni, azt meg kibírjuk.
Ha már engedélyt kaptunk, gyorsan meg is néztem, hova lehet menni Gergővel csobbanni. Még nem döntöttem el, akarom-e megmártani a testem vagy Péterre hárítom a feladatot. Nem is a vízzel van bajom, hanem az uszodák dress code-jával... :) Majd kialakul. A lényeg, hogy megyünk. Reszkess Budapest, kiszorítjuk az összes vizet a medencéből! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése