Nem vártunk esőt vasárnapra. Az előrejelzés azt mondta, nem lesz, mi meg elhittük, mert el akartuk hinni. Majdnem az utolsó pillanatban derült ki, hogy hivatalosak vagyunk egy szülinapi grillezésre Gödre. Esőben nem jó grillezni, úgyhogy nagyon reménykedtünk, hogy ezúttal igaza lesz a meteorológusoknak. Úgy lett.
Szombaton ugyan volt egy gyors lefolyású zápor, de amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, csak friss levegő maradt utána. Úgy terveztük, reggel elmegyünk bevásárolni, miután Gergő elfogyasztotta mindkét reggelijét. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem így történt. Olyan nagyon jólesett mindannyiunknak a lassú mozgás, pakolgatás, rendezkedés, napozgatás a teraszon, hogy nem mozdultunk. Mivel vasárnapra program volt, így most szombatra jutott a döglés. Heti egyszer kell.
Másnap aztán útra keltünk. A reggel megint lassan indult, igencsak kapkodnom kellett, hogy legyen ebéd. Előkészítettem, hogy megcsinálom, de jött valami, ami fontosabb volt. Aztán úgy gondoltam, félig elkészítem, aztán lefagyasztom és jó lesz másnapra. Végül mégis készre sütöttem és meg is ettük. A grillezés előtt ugyanis bementünk Péter apujához, ott néztük a Forma1-et, így mire a szülinapra értünk volna, kopogott volna a szemünk az éhségtől. Ettünk, szüttyögtünk, majdnem elkéstünk.
A buliban Gergő volt az egyetlen fiú a gyerekek között. A másik kisfiú majdnem azonnal távozott a szüleivel, amikor megérkeztünk. Melegváltás volt. Átadta a stafétabotot. Maga a buli nem volt rossz, házigazdáékat szeretjük.
Elkezdtem írni egy bő lére eresztett puffogást a kerti parti és a dohányzás kapcsolatáról, de kitöröltem, mert nem akarok megint nyávogni. Különben is mi csak vendégek voltunk, nem mondhatjuk meg a családnak, hogy mit és hogyan csináljanak. Az mondjuk kiverte a biztosítékot, amikor nagypapa egyik kezében égő cigi, a másikban a 4 éves unoka, de nyilván kussoltam, csak Péterrel villantottuk össze a szemünket.
Újdonság is volt ezen a napon. Gergő először szemlélt meg élő állatot. Az ünnepelt ugyanis imádja a halakat. Tulajdonképpen mindent szeret, ami vízzel kapcsolatos; van úszómedencéjük, kerti tó, akvárium és még nem tudom, mi. Gergő érdeklődésének tárgya az édesvízi akvárium volt. Legalábbis azt hiszem, édesvízi. Ha nem, akkor tengeri. Tegnap még tudtam. :) Odavittük, kíváncsiak voltunk, tetszik-e neki. Lenyűgözve, tátott szájjal nézte az apró ficánkoló halakat. Nem lepődtem meg, mert minden érdekli, ami színes, mozog és/vagy fénylik. Ha hangja is van, még jobb. Nos, a hangadáson kívül minden megvolt, így teljes volt a siker. Hosszú percekig nézte őket, közben aprókat bólogatott a fejével, ahogy mostanában szokta.
Bármennyire tetszik neki, nem lesz itthon akvárium. Több okból. 1) Takarítja a fene állandóan. 2) Nekem az a háziállat, amelyiket meg lehet simogatni. 3) Hova is tennénk? Majd gyakran megyünk látogatóba, ott majd lehet nézegetni.
Kérünk még ilyen vasárnapokat. Jövő héten se legyen eső! Ha már Gergő első majálisát elvitte az eső, legalább a gyereknapot ne...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése