Az oltás nem rontotta el Gergő tegnapi napját. Ugyanolyan jókedvű volt, mint máskor, jól is evett. Sőt, sokkal jobban. :) Mivel ma nem kellett sehova időre menni, bekapcsoltam a bébiőrt és beállítottam a telefont reggel 7-re. Mostanában Gergő ennél korábban kel, nem is tudom, mikor keltem utoljára ébresztőre...
Ma reggel 6 körül jelzett a bébiőr. Mire összeszedtem Gergő reggelijéhez szükséges cuccokat (jegyzetfüzet, tiszta ruha...), és benyitottam a szobájába, mélyen aludt. A bébiőr csak némi nyöszörgést jelzett, nem ébredést, úgyhogy én is visszabújtam a takaró alá. 1 óra múlva ismét jelzés, ezúttal tényleg kezdődött a nap. Egyébként Gergő beállított egy napi rutint, amihez tartja magát. Nem percre pontosan ugyanakkor eszik minden nap, de jól elhatárolt étkezései vannak. Reggel két részletben megreggelizik (300 g körül), 10 óra körül tízóraizik (100 g körül), utána kap tápszert (200 g), uzsonnázik (150 g körül), utána a napi fogyasztástól függően beiktatunk egy extra uzsonnát (ilyenkor kicsit tolódik a fürdés) vagy fürdés és vacsora. Ezeket már ő irányítja. Amennyit kér, annyit kap. Nem biztos, hogy ez a legjobb módszer, de nekünk nagyon bevált. Nagyon ritka, ha este 10-kor még nem alszik, és reggel 6-7-ig egyfolytában húzza a lóbőrt.
Ezen a renden az oltás sem változtatott. Délelőtt kezdődött. A reggeli bandázás után a tízórait a kanapén kapta Gergő (én a kanapén, ő a karomban :D), amit aztán kora délutánig ki is béreltünk. Mármint a kanapét. Nem volt hajlandó máshol megmaradni, csak a karomban vagy a vállamon. A déli alvását is rajtam abszolválta. Mindenem elzsibbadt, gyakorlatilag nem tudtam elkezdeni a napot, már ami a felöltözést, arcmosást illeti. Ha letettem visított, mazsolaarccal sírt. Sehogy se volt jó, csak akkor, ha valamelyikünk fogta. Péter ugyan itthon volt egész nap, de dolgozott. Maradtam én.
Délután aztán ismerős javaslatára kipróbáltam az arnica montana-t (ch 30). Két szem került Gergő szájába, utána azonnal evés. Állítólag lázat is csillapít és az oltás okozta megrázkódtatáson is segít. Mivel Gergőnek nem volt láza, azt nem tudom, arra használ-e, de a kedélyjavító hatást aláírom. Evés után Péter letette Gergőt a mi ágyunkra. Az volt a cél, hogy én is mellé fekszem, játszunk, bealszik/bealszunk. A foglalkozás elérte célját, ugyanis mire bementem, Gergő mélyen aludt. Egy jó órát aludt, utána mosolyogva ébredt. Nemsokára vacsorázik, és -reményeim szerint- bealszik. Nincs az az oltás, ami kizökkenti a kerékvágásból, csak extra törődést igényel ilyenkor, azt pedig megkapja.
13 hónapos koráig nem lesz oltás. Éljen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése