2011. május 1., vasárnap

Leépülés

Nem tudok értelmes, összefüggő mondatokban kommunikálni. Beszélek, beszélek, és hallom, hogy nincs értelme. Nagy zagyvaság az egész. Látom az emberek arcán, hogy ők sem nagyon értik, de elnézően mosolyognak és próbálnak úgy tenni, mintha minden olyan lenne, mint régen. Az igazság viszont az, hogy ha nem arról van szó, hogy megy a gőzös Kanizsára vagy a kiscsibe a csibebölcsibe, akkor nem megy a mondatszerkesztés.

Lehet, többet kellene felnőttek közé járni. :)

4 megjegyzés:

  1. Az külön finomság, hogy a kommunikációra való képtelenségem nem gátol a folyamatos beszédben, ha felnőttek közé kerülök. Be sem áll a szám; csak mondom és mondom a hülyeségeket. Magyarul szólva szófosást kapok olyankor. Kedvelhetnek az emberek... :D

    VálaszTörlés
  2. én szeretlek :) amúgy nem tűnt fel, hogy ne tudnád magad kifejezni, szóval, ha úgyis van, elég jól leplezed :D

    VálaszTörlés
  3. Hidd el nekem, igazat beszélek! :) :*

    VálaszTörlés