Csak nekem tűnik úgy, hogy hirtelen jött a nyár? (Mert ez már nem tavasz... ) Az előbb még rommá áztunk és fáztunk a Városligetben, most meg szétéget a nap ablakon keresztül. Baromi meleg van. A lakásban 24,5 °C-ot mutat a termosztát. Ez nekem már sok. Gergőnek is. Reggel még hosszúujjú kombidresszben vittük a gyógytornászhoz, de gyorsan lekerült róla. Egyetlen rövidujjú kombidresszben nyomja, a nadrágot is elfelejtettük mára. Ha külsőre nem is (bár egyre inkább) hasonlít rám, belsőre nagyon. A meleget legalábbis nem csípi, ahogy én sem.
Az összeizzadás elkerülése végett koppanásig kinyitottam a teraszajtót, úgy álltunk, azaz ültünk neki az evésnek. Tulajdonképpen csak én ültem, Gergő még fekve táplálkozik, de ez most mellékes. :)
A szarka gyakori vendég a házban, előszeretettel sétálgatnak a magasabb korlátokon. Már a Szív utcában is eszembe jutott párszor, hogy nem kellene nyáron állandóan nyitva tartani a bejárati ajtó fölötti kisablakot, nehogy befigyeljen egy galamb, de aztán mégis úgy hagytam, annyira meleg volt. Itt is eszembe jutott párszor, de most olyan meleg volt, hogy teljesen elfelejtettem az aggodalmam. Ültünk Gergővel a kanapén, ő békésen falatozott, amikor apró kopogást hallottam. Az első gondolatom az volt, hogy az egyik lakásból hallatszik, ahol nagyban fúrtak-faragtak. Ekkor még nyugodtan üldögéltem tovább. Egészen addig, amíg meg nem láttam egy galambot a teraszon sétálni. Hirtelen bevillant, hogy akár a kopogó hang egy másik galambtól is származhat. Aztán megláttam a csőrét, ahogy éppen készült kisétálni a kanapé mellől. Mivel Gergő rám volt csatlakozva, reflexből csak sissegésre futotta, de azt elszántan tettem. Galamb kisétált. Azt hitte, viccelek, mert újra bepróbálkozott. Na, ekkor már megijedtem annyira, hogy felpattantam a kanapéról és még elszántabban sissegtem a betolakodó madárnak. Úgy tűnt, végre komolyan vett, mert gyorsan szedte a lábait kifelé. Nem bíztam a véletlenre, ezúttal becsuktam mögötte az ajtót. Persze, mindezt úgy, hogy Gergő végig rám volt csatlakozva, egy pillanatra sem hagyta abba az evést. :) Egy galamb nem zökkenti ki az evésből. Ha kaja van, akkor kaja van, nincs mese.
Nem, nem rontottam el, tényleg galamb ficcent be a teraszajtón attól függetlenül, hogy eddig csak szarkákat láttam a ház erkélyein. Nálunk is járt már szarka, de eddig csak a korlátig jutott. Csak a galamb olyan pofátlan, hogy besétál az ajtón. Szerintem követett a Szív utcából. Most, hogy jobban belegondolok, mintha láttam volna a szemében a Hiába szöktél meg, nem menekülsz! kifejezést. Remélem, egyértelműen a tudtára adtam, hogy dehogynem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése