Szombaton elmentünk a Westendbe ünneplős ruhát venni Gergőnek. Mivel késő délelőtt indultunk, nyilvánvaló volt, hogy ott fogunk ebédelni, így több szempontból is tesztelhettünk az objektumot.
Nem szoktuk a parkolóházban hagyni Kisautót, klasszul lehet parkolni az utcán, az a kis séta még jót is tesz. A Ferdinánd-híd felől könnyen be lehet jutni a Westendbe a rámpán keresztül. A forgóajtó most rögzítve volt, így azzal sem kellett vacakolni. Haladtunk, mint kés a vajban.
Első utunk az utcaszinten található ruhaboltba vezetett. Nem értem, miért kell a baba- és gyerekrészleget a bolt hátsó részébe száműzni. Értem én, hogy a felnőttruhákért többen bemennek, de baromi nehéz a sűrű sorok közt eljutni a célállomásig. Főleg, ha a sorok között vásárlók is vannak. Itt nem találtunk nekünk tetsző darabot, így továbbálltunk.
Éppen azon gondolkoztam, a nagy tömegben hogy fogjuk fölvinni a babakocsit a mozgólépcsőn, amikor Péter felvetette, hogy menjünk lifttel? Miért, az is van? Ezt eddig nem tudtam. Szerencsére elég nagy volt a lift, mert egy másik babakocsi is volt. Befértünk. Irány a másik kiszemelt ruhabolt. Itt valamivel jobban lehetett lavírozni a babakocsival, és nem is kellett végignyomulni az egész bolton, mire elértük a babaruhákat. Gyorsan felmértük a terepet. Perceken belül kialakult a shortlist: kettő darab halál édes kisinget lobogtattunk. Mindkettő pont Gergő méretű volt, nehezen döntöttünk. Végül egy sötétkék-rózsaszín kockás lett a befutó. Péter nagyon szorgalmazza, hogy legyen rózsaszín cucca Gergőnek, ez az ing ebből a szempontból is szuper. :) Az sem mellékes, hogy Gergő mesésen fest benne.
Beszereztük még a nászajándékot, aztán siettünk enni, mert igen kopogott már a szemünk. Az ajándékboltba is rámpán keresztül jutottunk be. Kellemes csalódás volt, nem is vártam. Az étteremrésznél sikerült megcsípni két egymással szemben lévő helyet egy asztal végén, így kényelmesen elfértünk, nem zavartunk senkit.
Mire végeztünk, Gergő megéhezett, úgyhogy elkezdtük keresni a baba-mama szobát, amit az információs pultnál ülő lány említett. Azt mondta, az emeleten van, így fel is mentünk, és próbáltunk bejutni a mosdó melletti helyiségbe. Azt hittem, az lesz az. Kiderült, hogy az csak pólyázó meg kisWC, etetéshez az egy emelettel följebbi hely alkalmas. Az már a tetőkert szintje. Alig vártam, hogy fölérjünk, mert Gergő már nagyon éhes volt. Ott viszont szembesültünk a valósággal: várakozó szülőket és babákat találtunk. Kiderült, hogy összesen kettő darab szoptatásra alkalmas szoba van, az előtérben egy kedves néni mosolyog. Vártunk, vártunk, de nem akart haladni a sor. Végül egy tetőkertből éppen betérő anyuka javaslatára kerestünk egy viszonylag eldugott padot, és ott vette magához Gergő az általam előmelegített nedűt.
Azt hiszem, a Westendbe nem megyünk, amíg Gergő anyatejet is fogyaszt. Túl macerás. Esetleg rövidebb időre, de az meg nehéz. Ha az ember lánya hosszú idő után beszabadul egy ilyen helyre... :)
Kedves Westend, kevés a két babaetetésre alkalmas szoba. Kérünk még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése