Szeretek pozitívan csalódni az emberekben. Ma pont ez történt. Egy kedves szomszéd segítségével feltámadt, amiről már lemondtunk, amitől elbúcsúztunk, és amit meggyászoltunk.
Percekkel ezelőtt ülök a kanapén, Gergő az előuzsonna vagy utóebéd (vagy tudom is én, mi) után alszik a karomban, amikor csöngetnek. Péter dolgozott a másik szobában, utólag kiderült, hogy nem is hallotta a csöngőt. Először nem is akartam ajtót nyitni, hiszen nem vártunk senkit, és ilyenkor az esetek nagy többségében térítők vagy szórólaposok állnak az ajtó előtt. Valami miatt mégis úgy döntöttem, megnézem, ki és mit akar. Karomban a kómás Gergővel kinyitottam az ajtót. Először nem is láttam, ki van ott. Azt hittem, nem bírt várni és elment. Aztán megláttam a lányt. Sosem láttam azelőtt, de gyorsan betettem a szimpatikus embereknek fenntartott képzeletbeli dobozba, mert ez volt a kezében:
A zokni. Az a zokni, amit néhány hete lefújt a szél az erkélyről a szárítóval és több babaruhával együtt. Nagyon sajnáltuk, mert amellett, hogy nagyon édes, kölcsöncuccról van szó. Kérdeztem a lányt, hogy hol volt a zokni, de nem tudta megmondani, mert nem ő találta, hanem valaki betette az ablakába. Még szerencse, hogy a megtaláló a mi lépcsőházunkhoz tartozó ablakot választott, ugyanis a ház kertje az első emeleten van, alatta a teremgarázs. A házban 5 lépcsőház van, egyenként 2-3 kertkapcsolatos lakással. Csak a mi lépcsőházunkba tudtunk WANTED plakátokat elhelyezni, a többibe nincs bejárásunk. Az is lehet, a takarító pasi említette a kertésznek, hogy ha fűnyírás közben talál valamit, az az A lépcsőházhoz tartozik. Az biztos, hogy nem a takarító volt a megtaláló, mert ő már talált 2 db fekete pöcköt (szintén széláldozat), ami a virágládát hivatott a korláthoz rögzíteni, és azt egy zacskóban találtuk Kisautó szélvédőjén. Ha ezt is ő találta volna meg, nem a lány ablakában kötött volna ki.
Mindegy is, ki találta meg. A lényeg, hogy megvan. Igaz, ebben a melegben Gergő nem hord zoknit, de lesz még ősz az idén. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése