Vannak tökéletes napok. Gergő első gyereknapja ilyen volt.
Nem tudtuk pontosan, anyuék mikor érkeznek (anyu, a húgom és az unokaöcsém), de gyanítottuk, hogy délelőtt, így korán reggel felkeltünk, hogy az utolsó simításokat el tudjuk végezni a lakáson. Ugyan még mindig nem tökéletes, de legalább a raktáráruház jelleg megszűnt. Különben meg mutasson valaki egy olyan kisgyerekes lakást, ahol minden az élére van állítva, porcica sehol, mindig minden el van pakolva! (Bejárónő alkalmazása jelen esetben nem ér. :D)
Amikor megérkeztek, még volt némi teendőm az ebéddel, de amint a sütőbe került, kezdődhetett a gyereknap megünneplése. Várhattunk volna vele ebéd utánig, de nem bírtuk ki. :) Látni akartam az unokaöcsém arcát, amikor meglátja, mit szereztünk be neki. Ahogy a legtöbb gyereknek, neki is van alvócimbije. Az övé Peti, egy kék-fehér csíkos, fiúfejű morzsolókendő. Szegény már elég leharcolt és a mosását sem könnyíti meg, hogy Matyi mindenhová magával cipeli. Péter megtalálta, hol lehet kapni, és mindjárt kettőt vettünk belőle. Biztos, ami biztos. Nagy volt az öröm. Először egyet vett el a húgom a szatyorból. Matyi boldog Pepe! kurjantással vetődött rá. Aztán előhúzta a húgom a másikat. Újabb Pepe! sikkantás. Magához ölelte őket, kérdően nézett a húgomra: Pepe? Hát, majdnem megzabáltuk, olyan édes volt. Csillogott a szeme, azt hitte, abból a zacskóból hullanak a Pepék. :) Szerencsére elfogadta őket, nem dobta a sarokba Nem Pepe! felkiáltással. Féltem tőle, de nem így lett. A húgom tájékoztatása szerint azóta többször aludt egyik vagy másik testdublőrrel. :)
Gergő faautót és buborékfújót kapott. Jogos lenne a kérdés, hogy minek egy nem egészen 5 hónapos babának buborékfújó. Viccből kapta. Az unokaöcsémnek nagy kedvence mostanában, bubónak hívja. Amikor Húsvétkor (ekkor találkozott a két fiú először hosszabb időre) meglátta Gergőt, amint gyártja a buborékot a szájával, rámutatott és közölte: bubó. Másnak és így leírva nem vicces, belátom. :) Nekünk viszont aranyos.
Szerencsére gyönyörű idő volt, szikrázott a nap, kimehettünk a gyerekekkel az erkélyre. Anyu hozott nekünk szép muskátlit, Péter elszaladt virágföldért, anyu beültette. A muskátlit, nem Pétert. :) Végre felszereltük a virágládákat az erkélykorlátra. Sokkal mutatósabb, mint a földön állva.
Estére jól elfáradtunk, de senki sem bánta. Mindenki feltöltődött. Az ilyen hétvégéknél nincs is jobb a világon. Talán csak akkor, ha egy teljes héten át tartana. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése