Már három hétvége múlt el úgy, hogy szombaton hétágra süt a nap, vasárnapra elromlik az idő, esik az eső, minden szomorkás és bágyadt. A mi életkedvünk, energiaszintünk is alkalmazkodik ehhez, rendszerint óriási döglésekkel telnek a vasárnapok. Elsején még megpróbáltunk majálisozni, de fel kellett adni. Nem volt az jó senkinek, de meg kellett próbálni, hogy évek múlva ne kelljen szemlesütve bevallani Gergőnek, hogy élete első majálisán papírkutyaként pislogtunk az esőbiztos lakásban.
Az elmúlt két vasárnap úgy jött ki, hogy nem volt szabadtéri program. Mondhatnám, hogy szándékosan nem terveztünk semmit, nem tudná meg senki, hogy lódítok, mégsem teszem. Így jött ki és kész. Próbáltam masszírozni a lakásban uralkodó káoszt és rendetlenséget, de mivel nem nagyon haladtam vele, inkább feladtam és toltam egyet rajta. Majd a héten. (Ehhez képest még mindig csak tologatom, minimális haladás van az ügyben.)
Úgy néz ki, Gergő frontérzékeny. Megfigyeltem, hogy amikor hipernyűgös, záros határidőn belül érkezik az eső, lehűlés vagy éppen hirtelen felmelegedés. Hogy pont ezt kellett tőlem örökölnie! Mivel ilyenkor sehol sem jó, csak a vállamon, elfáradok rendesen. Újabban rászoktam a fekve etetéshez (a napi egy tápszert természetesen nem így kapja :D), így nem gáz, ha én is belealszom. Szerintem volt olyan, hogy hamarabb elaludtam, mint Gergő. :)
Van olyan, hogy hirtelen rácsodálkozom, mekkora lett, milyen nagyot nőtt. Olyan, mintha elment volna táborba néhány napra, hétre, és azalatt megnőtt volna, de nem. Mindegy egyes nap látom, 24 órát (mínusz alvás) vagyunk együtt, mégis képes meglepni a fejlődésével. Mindenre figyel, azt veszem észre, hogy már van olyan, ami kifejezetten tetszik neki, szelektál a játékok között. Van, amivel hosszú időn keresztül (akár percekig :D) is képes eljátszani, de olyan is van, amit bottal sem piszkálna. A mai nap kedvenc játéka a műanyag mosógolyó vagy -labda (ebbe öntöm a mosószert és teszem a ruhák közé a mosógépbe). Teregetés közben vettem észre, hogy azt is kiszedtem a ruhákkal együtt. Tiszta volt, hiszen ki lett mosva, így bátran Gergő kezébe nyomtam. Legközelebb az üres ásványvizes palack jön. :)
A héten nem volt ugyan eső, de ha volt is, nem emlékszem rá. Rémlik, mintha kedden reggel vizes lett volna a terasz, ez pedig éjjeli esőt jelent, de nem vagyok benne biztos. Csak annyi maradt meg, hogy borzasztó meleg volt/van. Gergő nem bírja a meleget. Ezt is tőlem örökölte. Nyűgös, nincs el a járókában. Csak akkor jó, ha beviszem a hálószobai nagyágyra bandázni, mert ott hűvösebb van, mint a nappaliban. Ott jó. Szereti. Ott elvan, nem igényli a non-stop foglalkozást. Teregetni is tudok mellette, leszedni a száraz ruhákat, kirázni a szőnyegeket. Ennyit engedett ma. Vérszemet kaptam és megpróbáltam porszívózni. Eddig nem zavarta, Péter simán porszívózhatott, amíg én etettem. Hát, most nem. Ahogy bekapcsoltam, elkezdett sírni, és csak akkor hagyta abba, amikor kikapcsoltam. Nem lesz ez így jó, ellep minket a kosz. Valamit ki kell találni...
Nemsokára megint vasárnap. Nagyon bírnám, ha borulna az eddigi sorminta és kimehetnénk a zöldbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése