Az utolsó napon

Szuper volt a hétvége, nemsokára meg is örökítem, de most muszáj a mai napra ugranom. 

Évek óta anyu könyvelője készíti a bevallásomat. Idén is így történt, anyu hozta fel szombaton a papírokat, amiket aláírva be kell adni személyesen vagy postán. Mivel ma volt az utolsó nap, nem akartam elrontani a hétvégét egy jó kis sorban való álldogálással. Úgy volt, hogy a Duna Plaza postáját célozzuk meg, azt is babakocsival. Igen, egy számító dög vagyok. Olyasmire készültem, amire még sosem, és nem éreztem jól magam tőle. Szerencsére nem volt szükség praktikára, ugyanis Péter javaslatára először az adóhivatalba mentünk. Abban bíztunk, hogy félóra alatt megjárom. Péter és Gergő a kocsiban maradt, én felkaptam a könyvem, majd beléptem az oroszlánbarlangba. Mindenre fel voltam készülve. Úgy tűnt, jól gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, ugyanis a váró teljesen tele volt, még az előtérben is ácsorogtak emberek, hosszú sor kígyózott a sorszámkiadó előtt. Mivel ugyanaz a sor haladt az információs pult felé is, sikerült elkapnom a kérdéseket, amikkel szerencsétlen nőt megtalálták. Kettőt emelnék ki, mert ezekre emlékszem.

1.

Nő: Tessék.

Pasi: Elveszett a TAJ kártyám, azt szeretném pótolni.

N: Biztos, hogy a TAJ kártyája?

P: Igen. Ilyenmegolyan szám van rajta.

N: Ebben az esetben el kellene fáradni a egészségbiztosítóhoz, mert ez az adóhivatal.

P: Az hol van?

N: (sóhaj) Teve utca...

2.

Nő: Tessék.

Pasi: Azt szeretném megkérdezni, hogy a feleségemnek... (nagyon halkan beszélt nem nagyon értettem, mi kellene a feleségének, de gondolom, a bevallással kapcsolatban, ugyanis a nő adott neki nyomtatványt meg borítékot)

Pasi: Azt is szeretném megkérdezni, hogy a lányom csak nyáron dolgozott, de nem kapott semmi papírt....

Nő: Semmilyen papírja sincs?

Pasi: Nincs, de... (ezt sem értettem rendesen)

Nő: (sóhaj, újabb komplett nyomtatványszett bevalláshoz)

Pasi: A másik lányom is csak nyáron dolgozott...

Nő: (újabb nyomtatványszett) Ugye, tudja, hogy ma van a beadási határidő?

Pasi: Igen.

Nő: (olyan eztnemhiszemel kifejezéssel az arcán) Januártól lett volna idő...

A pasi már nem hallotta az utolsó mondatot. Nekem már attól minden bajom volt, hogy az egész napom elmegy a feladásra, ő meg a legnagyobb lelki nyugalommal áll neki a család összes tagja bevallásának a beadási napon.

Miután megszereztem a sorszámot, bejött egy nő. Leülni nem tudtam, azaz csak oda, ahonnan nem láttam a kijelzőt, úgyhogy kerestem egy üres falszakaszt és nekidőltem. Pont a sor vége felé sikerült letáboroznom, de szerintem elég egyértelműen nem álltam a sorban. Jön a nő, megkérdezi, hogy a sorban állok-e, majd azt is megkérdezte, hol lehet sorszámot szerezni. Mutattam, hogy a sor elején, az információs pult előtt van a cucc, erre elindult. Halkan megjegyeztem, hogy szerintem mindenki arra vár, hogy odajusson. Maradt a sor végén. Haladtak, haladtak, amikor az információs nőnek (jogosan) elege lett abból, hogy sokan csak azt kérdezik tőle, melyik gombot kell megnyomni (régen volt egy biztonsági őr), és hangosan összefoglalta, hogy beadás 5-ös gomb (azt hiszem, 5-ös), információ 3-as stb. Erre a nő feltette a kezét, és elkezdett nyomakodni a géphez, hogy ő információt szeretne kérni. Az előtte állók szóltak neki, hogy ők is hasonló okok miatt vannak ott. Most komolyan... :)

Amikor megszereztem a sorszámot,  az volt az első dolgom, hogy megnéztem, hányan vannak előttem. Az állt rajta, hogy a Várakozók száma: 1. Ahelyett, hogy megörültem volna a hírnek, lekonyult a szám széle, mert elképzelni sem tudtam, hogy a beadási határidő napján 11 óra és dél között egyetlen ember legyen előttem. Azt gondoltam, elromlott a szerkezet, és fogalmam sem volt, mennyit kell majd várnom. Esküszöm, nem telt el 5 perc, amikor felvillant a kijelzőn az előttem lévő sorszám, és az a srác pattant föl a székéből, aki előttem állt a sorszámkiadó gépnél. Hohó, tényleg csak ő van előttem! :) Gondoltam, gyorsan beadja a papírokat, és mehetek utána, de ennyit sem kellett várnom. Alig lépett be a váróból a dühöngőbe, felvillant az én sorszámom. Másik ablaknál is foglalkoztak beadással. Ilyen gyorsan még nem intéztem el hivatalos dolgot. :)

Ma valahogy ilyen jó nap van. Gergő egyetlen ébredéssel (2.30 körül) aludta végig az éjszakát kb. este 9-tól reggel 6-ig, az adóhivatalból hazaérve evett csirkét krumplival, majd megkérdeztem tőle, megyünk-e aludni. Lemászott az ölemből, besétált az szobájába. Ittam egy pohár üdítőt, mire beértem a szobába, ült az ágyon és várt. Lakmározott, majd bealudt. Kb. 2,5 órája történt. Jó ez. :)