Esküvő a gyárépületben

Amikor néhány hónapja megkaptuk a meghívót, még nem tudtam pontosan, merre is keressem a helyszínt. Annyit tudtam, amit korábban elmeséltek, hogy a 9. kerület peremén lesz a buli egy gyárépületben. Mondanám, hogy furcsán hangzott, de annyira nem tudtam elképzelni, hogy nem gondoltam róla semmit. Később láttam képeket a helyről, és egyre jobban tetszett a dolog.

Délután 4-4.30 körül kellett érkezni. Mivel nekem Budapest déli része (legyen az pesti vagy budai oldal) egy nagy fehér folt, úgy gondoltam, jó sok időt fogunk elautózni, mire odaérünk. Ennek megfelelően igyekeztem/tünk szervezni a napot. Anyu dél körülre ígérte magát, hogy átvegye Gergő szórakoztatását, amíg mi készülődünk, ezért úszás után a szokásos Fehérvári úti piac helyett a Lehel Csarnokot vettük célba. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy soha többet ilyet, de most szorított az idő. Amikor mindenki összegyűlt, ettünk valamit, hogy ne legyünk éhesek a vacsoráig, majd mindenki elkezdte a maga dolgát. Életemben először kipróbáltam a hab állagú hajfestéket, amivel már régen szemeztem. A szomszéd Zsuzsitól kaptam, ő is kapta az anyujától, de neki túl sötét. Volt némi fenntartásom a sötétbarna megnevezéssel kapcsolatban, mert tapasztalatból tudom, hogy ha a dobozra sötétbarna van írva, akkor fekete lesz a hajam, a csokoládébarnától pedig vörös. Évek óta világosbarnára festem a hajam, attól lesz sötétbarna. :) Ez sötétbarna volt, de meggyőztek, hogy jó lesz ez, mert nyáron úgyis kiszívja a nap. Valamivel muszáj volt befestenem a hajam, arra pedig nem volt időm, hogy az újabban (Gergő miatt ammóniamentes) használt cuccal pepecseljek, úgyhogy kipróbáltam. Beigazolódott a gyanúm, valóban majdnem fekete lett a hajam, de nem bánom. Inkább legyen kicsit sötétebb a szokásosnál, mint lenőtt... A festék egyébként fantasztikus, könnyen kezelhető, jól fed. Azt hiszem, veszek ilyet később is, csak világosabbat.

Gergő semmit sem aludt délután, délelőtt is csak kb. félórát. A piacon végig ébren volt, a kocsiban aludt el, amíg hazaértünk, a vállamon próbáltam felcsempészni a lakásba, de a lépcsőház előterében egy 60+ házaspár felkiabálta. Az első hangos szóra csak felemelte a fejét, de azonnal vissza is tette, próbált visszaaludni, de nem vették észre magukat, mondták tovább a magukét, még a liftben sem hagyták abba. Frankón kiverték az álmot a szeméből. :/ Féltem, hogy mi lesz velünk estig, de egészen jól viselte.

A hely végül nem volt annyira a világ végén, ahogy gondoltam, 20 perc alatt simán ott voltunk. Teherlifttel mentünk fel az emeletre, közben tepertőt, hagymát, paprikát, uborkát, paradicsomot lehetett csipegetni, és mindenfélét inni. Azt hittük, később már nem lesz ilyen, a vacsoráig nem lesz más. Látni kellett volna a bandát: úgy néztünk ki, mint akik tévedésből all inclusive ellátást kaptak a szállodában, nem tudják, mikor veszik észre, hogy rossz helyen vannak, és addig gyorsan minél jobban feltankolják magukat. :) Kiderült, hogy minden turnus így gondolta. :)

Volt egy buddhista szertartás, aminek a felét sem értettem, de Gergőnek nagyon tetszett, mert voltak kis harangok, amiket szinte folyamatosan rázogattak. Annyira nagyon laza volt egyébként az egész, hogy a menyasszony külön kérésére pl. a fiúk nem voltak öltönyben (azt hiszem, egyet sem láttam a vőlegényen kívül), bátran lehetett farmerban is érkezni. Ennek megfelelően senki sem feszengett, inkább egy nagyobb bulinak fogtuk fel a dolgot. A szertartásra várva körbenéztem a teremben; legalább 10 okostelefont számoltam meg különböző korosztályú tulajdonosok kezében. Mindenki vadul bejelentkezett foursquare-en, és nyilván rengeteg pontot kapott, mert több barátjával tartózkodott azonos helyen. :)

Az érkezéskor feltálalt tepertőn kívül kizárólag vegakaja volt. A húsevők aggódtak ugyan, de biztosan állíthatom, hogy senki sem maradt éhen. Én már a desszert előtt meg akartam halni, pedig úgy éreztem, nem ettem sokat.

Gergő kézről-kézre járt, igyekezett mindenkit elbűvölni, osztogatta a puszikat és a mosolyokat, táncolt, bohóckodott, majd elálmosodott. 21 óra körül indultunk el hazafelé. Abban bíztunk, hogy a kocsiban jól bealszik, vállon felvisszük, majd a cipő levétele után hagyjuk ruhában aludni. Nem jött be. Álmos volt ugyan, de valószínűleg a bulitól fel volt pörögve, nem aludt el. Szerencsére rövid altatás után átevezett Álomföldre, mi pedig anyu gondjaira bízva őt visszamentünk bulizni. Azt hittem, jobban fogok izgulni, de annyira nyugodt voltam, hogy anyu vigyáz rá, hogy magam is meglepődtem. Éjfélkor telefonált anyu, hogy Gergő felébredt, vigasztalhatatlan, csapkod, sír. Megnyugodott. Mondtam anyunak, hogy ez a menetrendszerinti éjféli megébredés, ilyenkor nem kér enni, csak egy kis hátsimogatást. Pár perc múlva újra hívott, hogy csak addig nyugszik meg, amíg beszélünk, utána kezdi megint. Amíg beszéltünk, megint elpilledt. Abban maradtunk, hogy ha megint hív anyu, akkor elindulunk. Nem így lett. :) Maradtunk, még táncoltunk is, amit szerintem még sosem. :) Hihetetlen pörgős buli volt, mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő zenét. Az ABBA Gimme, gimme-je alatt (amire a mi csapatunknak muszáj volt táncolni és teljes hangerővel énekelni) beficcent a torta; tánc, ének és tapsvihar közben került felvágásra. Nagyon tetszett, hogy nem a szokásos áhítatos-pánsípos zene szólt alatta. Mondjuk, meg is lepődtem volna, mivel megadták a hangulatot azzal, hogy a kezdőtáncot a You can leave your hat on-ra lejtették. Magyarázatként annyit fűznék hozzá, mielőtt bárkinek valami illetlen :) buli rajzolódna ki a szeme előtt, hogy a menyasszony ruhájának volt egy lecsatolható szoknyarésze, ezt bontotta le róla a vőlegény, így egy testresimuló miniruha maradt rajta. :)

Hajnali 2-re értünk haza, pont úgy, ahogy terveztük. Nem sokkal az érkezésünk után jelentkezett Gergő némi táplálékért, majd még 4 óra körül is, végül 8-ig aludt. Másnap fáradtak voltunk ugyan, de nem bántuk meg, hogy visszamentünk. Anyunak pedig nem tudjuk eléggé megköszönni, hogy eljött bébiszitterkedni. :*