Szerelés vihar idején

Talán jobb lenne, ha semmit sem írnék, de inkább mégis, hátha így kiadom magamból, és normálisan tudok kommunikálni a nap hátralévő részében.

Adva van egy darab rumlis lakás, kettő darab összeszerelésre váró IKEA-s gardrób, egy darab aludni nem akaró gyermek, és én, aki nem bírja ezt a semmilyen helyzetet a lakásban. Mindehhez a hátteret a folyamatosan váltakozó viharlesz-viharvan-viharvolt állapot adja. A levegő sistereg, tapintani lehet a feszültséget, mégis úgy gondolom, most jött el a megfelelő pillanat a szereléshez. Nem tudom, miért gondoltam ezt, hiszen nyilvánvaló, hogy Gergővel a fotelban összebújva kellett volna nézni az esőt és a vihart.

Tudtam, hogy nem jó az időzítés, de nem foglalkoztam vele, mert annyira szerettem volna már legalább az egyiket összeszerelve látni. Becipeltem, szétraktam a darabokat. Akkor döbbentem rá, hogy pont fogalmam sincs, mit hova kell rakni, hogy a sok fémrúdból és textildarabból használható gardrób legyen. Kerestem az IKEA honlapján cikkszám alapján. Semmi. Tároló kulcsszóval. Semmi. A huzaton szereplő felirat (termékcsalád?) szerint. Semmi. Tároló néven. Semmi. Végül szembejött a gardrób szó. Beírtam, a biztonság kedvvért azt is, hogy legyen fekete, és akkor végre kidobta a rendszer. Nem tudom, milyen ötlettől vezérelve kerestem rá, azt hiszem, abban bíztam, hogy ha nagyobb képet látok róla, mint ami a huzaton van, talán jobban rájövök, mit kell tennem. Nem jött be, az összeszerelt változatról készült kép sem segített, viszont találtam valamit, amit álmomban sem reméltem: letölthető összeszerelési útmutatót. Ezúton csókoltatom, akinek eszébe jutott feltenni. :)

Azt hittem, innen már sínen lesz az ügy, de ekkor jött csak a java. Amint szétszedtem a -könnyebb tárolhatóság miatt- ragasztószalaggal egymáshoz erősített fémrudakat, Gergő már vitte is őket messzire. Ha pont arra volt szükségem, amit éppen nagy örömmel cibált a nappali egyik sarkából a másikba, éktelen üvöltésbe kezdett, az sem nyugtatta meg, hogy felajánlottam, hogy segíthet. Nem, csak úgy volt jó játék, ha cipelheti. Muszáj volt finoman leszednem tőle, de nem adta föl: jött velem, amint elengedtem az általa kiszemelt darabot, cipelte tovább, az sem zavarta, hogy közben ráerősítettem ezt-azt. Élmény volt a szerelés. Főleg, hogy közben megérkezett a vihar, zuhogott az eső, iszonyatos volt a páratartalom, ömlött rólam a víz. Alapvetően nem volt egyszerű egyedül végezni két ember munkáját (az összeszerelési útmutatón két pasi illeszti rá a textilt), de úgy különösen nem, hogy közben Gergő próbálta kicsavarni a kezemből és messzire vinni a rudakat. Sírtam, könyörögtem, anyáztam (nem Gergővel). Végül sikerült. Már csak bele kell pakolni, aztán jöhet a másik. Vagy előbb jöhet a másik, aztán a bepakolás. Tulajdonképpen mindegy, mert egyikhez sincs kedvem, de mindkettőt meg kell csinálni.

Mire végeztem, Gergő is elálmosodott végre. Kb. 1 órája alszik, megint nem lesz korai fürdetés. Elég volt a viharból, és belőlem is vihar idején.

Az a rész aranyos volt, minden idegességem ellenére muszáj volt nevetnem, amikor Gergő utánozott. A polcok merevítőjét nagyon nehéz volt beilleszteni, erőlködés nélkül nem ment. Eltorzult arccal, hörögve igyekeztem megoldani, valahogy úgy, mint amikor valami nagyon nehezet próbál az ember felemelni. Amikor a második polchoz értem, csak megfogtam a merevítőt, és közelítettem vele a polc felé, amikor Gergő mellém lépett, odahajolt, és elkezdett hörögni. Újabb hangutánzó szó született. :)