Program hidegfront esetére

Tegnap olyan ideges voltam, hogy fel tudtam volna robbanni. Éjszaka alig aludtam, Gergő négyszer is ébredt, nem volt könnyű visszaaltatni. Keservesen sírt. A fogzás, az időjárás, esetleg a kettő együttesen okozhatta. Reggel sem tudtam hunyni, mert megérkezett a menetrendszerinti kétemberes pelenkacsere. Ehhez jött, hogy hiába volt szombat, amikor elvileg ketten vagyunk Gergőre és az ő szórakoztatására, a Forma1 időmérő miatt mégis egyedül maradtam, mert azt nézni KELL. Hát, basszus...! Ezen iszonyatosan felhúztam magam. Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de nekem ez nem frankó. Tudtuk, hogy sanszosan egyetlen szép nap lesz a hétvégén, próbáltam nyomatni, hogy ki kellene használni, de nem. Most komolyan... Néztem én is a Forma1-et, de az időmérőből elég volt annyi, hogy mi lett a vége. Tudom, ez nem ugyanolyan, meg ne szóljak bele a nagyok dolgába, de vannak fontosabb dolgok is. Szerintem. Olyan jól sikerült magam felpörgetni, hogy amikor Gergő nem tűnt együttműködőnek a készülődésben, kész lettem volna egyedül is lemenni a játszótérre, csak szabaduljak a(z érzésem szerint) max. hangerőn üvöltő tévétől. Odalent hőség, szél, nehéz, vihar előtti levegő fogadott. Azt hittem, menten elalszom a padon, amikor néhány másodpercre letettem magam, de nem. Menni kellett, kétszer megkerülni a házat, közelről megszemlélni minden kutyát, bokrot, kaputelefont. Alapvetően ezek tök jó dolgok, de úgy képzeltem, ezeket aznap Péter csinálja helyettem, én pedig végre egyedül lehetek a lakásban. Nem azért, hogy aludjak, bár jó lett volna. Pakolni akartam, takarítani, szelektálni, amiből nyilván nem lett semmi. Amikor végre vége lett az időmérőnek, és Péter csatlakozott hozzánk, néhány perc múlva csörgött a telefonja, hogy valahova menni kellene valamiért. Mondtam, hogy rendben, de meg ne próbáljon otthagyni minket, úgyhogy összekaptuk magunkat, és felkerekedtünk. Miután elintéztük, beültünk egy fagyira, de alig nyeltük le az utolsó falatot, amikor elkezdett csöpögni az eső. Nagyon kellett. Gergő nyűgössége egycsapásra elmúlt, ragadtak le a szemhéjai. A nagy meleg miatt az úszás utáni alvása alig 1 órásra sikerült, nem is tudott utána elaludni. Fürdés, mese, csatlakozás után már aludt is. 20.10-kor már a nappaliban voltam, éjfélig meg sem mozdult. Hiába mentem én is korábban aludni, nem nagyon ment a pihenés. Allergia kínoz vagy nátha. Nem tudom, melyik, de nagyon rossz. A reggeli visszaalvásom is jelképesre sikerült, mert nem kaptam levegőt. :(

Mivel ma napsütésnek a jelét sem láttuk, arra gondoltam, hogy délelőtti programnak jó lenne az IKEA, mert egyrészt régen voltunk (nem vagyok függő, de szeretek ott sétálni, ötleteket gyűjteni), másrészt régen szeretnék már egy leesésgátlót Gergő ágyára, mert nem jó már nekem az ágya mellett a földön. Mindenkinek jobb lenne, ha visszaköltöznék végre a saját helyemre. Jöttünk-mentünk, találtunk kisebb-nagyobb érdekes és hasznos dolgot. A leesőgátlót és a kertibútorhoz való ápolóolajat hagytuk a végére, mert azokat a polcról akartuk elvenni. Mantráztuk, hogy két dolog van hátra, közben mondta Veronika (később csapódott hozzánk), hogy szeretne olyan spricnit venni, amivel pl. a növényeket is lehet vízzel spriccelni, és az ápolóolaj mellett ecsetkészletet is találtunk (500 Ft-ért!), nem hiányzott, hogy nem tettük a kosárba a másik dolgot. Pont azt, amiért tulajdonképpen mentünk. Ez annyira jellemző, hogy már meg sem lepődöm. Elsirattam az éjszakai alvásomat a saját helyemen, de most ott tartunk, hogy talán visszamegyünk érte, mert Gergő azóta is alszik, bőven túl a 4 órán, muszáj lesz pörgetni, különben kegyetlen éjszaka elé nézünk.

Alvásidő alatt lefestettem a páccal a két széket az erkélyen (az asztalnak és a padnak nem merek nekiállni, nem bízom abban, hogy addig alszik Gergő, azaz nem szeretném, hogy addig aludjon :D) és még erre a bejegyzésre is van időm. Jól kiütötte szegényt a front és az IKEA-beli pörg(et)és.

Egyébként egyre jobban tetszik az erkély. :) Igaz ugyan, hogy még kellene némi tárolócucc, amibe elrejthetem az asztal alatt lapuló (kicsit sem szép) dobozokat, de a piros virágládák a fehér (rózsaszín cirmos) muskátlikkal, a frissen pácolt bútor (fele) a piros párnákkal tetszik. Már csak szép idő kell valamelyik szabad hétvégén (mostanában megyünk mindenfelé, mint akiknek muszáj), és kezdődhet a grillszezon. :)

(Közben a napsütés is megérkezett, de ma már nem grillezünk. :D)