Ma reggel 9-re tesztvezetésre kellett volna mennünk, de gyorsan leszavaztuk, és áttettük 30-ára. Ami engem illet, kedvem sem nagyon lett volna hozzá, mégis az döntött, hogy másra kellett az idő. Szombaton karúszóval kell Gergőnek megjelennie az úszáson, és múlt szombat óta nem jutottunk el Auchanba. Igen, megint költekeztünk, ezúttal egy 400 Ft-os karúszóra szórtuk el a pénzt. :)
Ha már ott voltunk, beszereztünk ezt-azt. Éppen a fűszerek között válogattam (azaz gyors szemmozgással feltérképeztem a kínálatot, készen álltam arra, hogy amint megtalálom a keresett tasakot, lecsapok és továbbállok), amikor mellém szivárgott egy rendkívül fura fazon, bocsánatot kért a zavarásért, majd megkérdezte, hogy tanultam-e angolt. Nem tudtam mihez kezdeni a kérdésével, a keresést abba nem hagyva odavágtam, hogy igen. Tettem mindezt gondolkodás nélkül, hiszen nem azt kérdezte, hogy beszélek-e. Éreztem, hogy valami nem frankó az ürgével, nem is foglalkoztam vele túlságosan, bár az nagyon zavart, hogy sokkal közelebb állt mellettem annál, ami szerintem idegenek között elfogadható egy boltban (vagy máshol). Válaszom hallatán felbátorodott, és elkezdte darálni, hogy ő is tanult, de nem nagyon tudja gyakorolni (egyre jobban éreztem, hogy nem frankó), és megadnám-e a számomat... Eddig bírtam. Rá sem néztem, kerestem tovább a fűszeremet, arra sem emlékszem, pontosan mit mondtam neki, de valami olyasmit, hogy ezt én nagyon nem szeretem, meg különben sincs ilyesmire időm. Nem akartam nagyon durván visszaszólni, elég sok filmet láttam őrültekről...
Utólag bánom, hogy nem szóltam a biztonsági őrnek, hogy valaki zaklatja a vásárlókat, mert nem hiszem, hogy olyan személyes varázsom lenne, hogy csak engem szúrt ki magának. Vagy pont tenne rá magasról a biztonsági őr? Vagy maradjak már magamnak, és örüljek, hogy ennyivel megúsztam? Vagy ne lássak rémeket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése