Déjá vu. Este olyan érzésem volt, mintha egyszer már megtörtént volna. Aztán bevillant, hogy vasárnap az őrbottyáni farmon befigyelt egy fekete macska. Nem ment át előttünk, nem keresztezte az utunkat, csak felbukkant a susnyásban, és el is tűnt. Csak megmutatta magát. Hiba a rendszerben. Valóban az...
Szinte hajszálra pontosan ugyanúgy történt, ahogy néhány hete. A különbség csak annyi, hogy most nem a gyerekszobában ért, hanem már vígan klimpírozam Bubun. Az előzmények is stimmelnek: Gergő néhány napja taknyos. Ez lehet a fognövesztés miatt, de a szombati hűvös víztől is. Pont, mint múltkor.
Altatásnál még semmi bajom nem volt, és kaptam egy kevés nyugodt időt Bubuval is, amikor hirtelen, egyik pillanatról a másikra bedugult az orrom, kapart a torkom, fájt az egész arcom... belül. Főleg az orrom. Mivel még élénken élt bennem az előző betegség, nem bíztam semmit a véletlenre, és előkaptam mindent, amit szoptatás alatt szabad ilyenkor használni: fújtam az orromba Rinofluimucilt, elrágtam egy C-vitamint és elszopogattam egy echinacea-s cukorkát is. Megbeszéltük, hogy Gergő nyugalma érdekében Péter költözik mellé éjszakára, de mire oda jutottunk, meggondoltam magam. Lehet, hogy a gyors beavatkozás segített, vagy ez most enyhébb, de az éjszakát viszonylag csendben abszolváltam. Nem úgy szegény Gergő. Nyígott, dobálta magát, forgolódott. Sajnáltam szegényt, mert azt gondoltam, a foga kínozza ennyire, aztán gondoltam egyet, és a szokásos kistakarója helyett ráterítettem a Billerbeck-et, amit én használok, ha vele alszom. Hát, bakker. Hosszú órákig szinte mozdulatlanul aludt. Fázott szegény, a bolond anyja meg nem jött rá. Még jó, hogy nem kentem be az ínyét Dentinox-szal.
Ott hibáztam, hogy amikor bejött a meleg, egyik napról a másikra lecseréltük Gergő tipegőit pizsamára. Nagyon nehéz volt már ráadni a végig patentos szerkókat; ilyenkor már álmos, nyűgös, kicsit sem együttműködő. Azóta egy közelharccal kevesebb, mert a pizsama alsó- és felső részét sokkal könnyebb ráadni még akkor is, ha két külön ruhadarabról van szó. Igen ám, de pucér marad Gergő lábfeje, és ezek szerint a nyári hálózsák nem elég a melegen tartására, a kistakarót pedig mindig letornázza magáról. Nagy fiú lett, igazi takaró jár neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése